12 órát aludtam. Mindjárt visszafekszek. Remélem, hamar összeszedem magam...
Tegnap filozófián nagyon jó volt a hangulat, jól sikerült az előadásom is - ahhoz képest, hogy a vonaton Pest felé tudtam meg, hogy előadhatok, és az előadásom előtti rövid szünetben, hogy az ominózus nyolcpontos bírálatot megsemmisítették, így 36 illetve 37 33 pontot kaptam ötvenből, és versenyben vagyok. Nyilvánvalóan nem lettem helyezett - a beadott dolgozatom nem is érdemelt volna ilyesmit, ezzel tisztában vagyok - de nagyon pozitív élmény volt. Végre valami. A fene se gondolta volna.

Ezt a témavezetőmnek írtam élménybeszámolóként, de nincs kedvem még egyszer megénekelni ezt a remek tédékát. Inkább kopipéjszt.
Hát, örülnék, ha csak szökőévente egyszer kellene annyira szarul éreznem magam, mint az otdk után. Az első komoly hibám az volt, hogy megpróbáltam lendületesen, és majdhogynem szórakoztatóan, ráadásul színes diákkal és nem felolvasva előadni a mondandóm. Erre közölték, hogy nem tudományos, ráadásul kultúraelmélet, meg sztereotípiák felsorolása, populáris irodalmon. Aztán elkezdték rajtam számon kérni a freudistákat, a jungiánusokat, az Orosz Anyát, szláv mitológiát, meg még nem tudom mit. Na a következő hibám az volt, hogy nem volt idám felészülni minderre, és attól tartok csak hebegtem-habogtam a védelmemben, hogy ha egyszer azt mondom, hogy dekonstrukció és feminizmus tág értelemben ezért meg ezért, akkor miért követelik, hogy azonnal határozzam meg szűken.
Magyarul belémtörölték a lábukat, aztán felmosták velem a padlót, és egy napig azon élcelődtek, hogy milyen jó is másoktól választ kapni a kérdésükre, hogy "Pontosan melyik módszertani iskolához tartozik/ milyen regiszterben mozog...", illetve hogy mások előadástechnikája milyen jó, mert hangsúlyoznak felolvasás közben.
Végül elsőből utolsó lettem, és csak azért vágják hozzám elméletileg a Szláv Baráti Társaság ötezer forintos különdíját, mert nem tudok oroszul, és nem adhattak ajándékkönyvet (amit ingyen adományoztak nekik). Tájékoztatásképpen a másik különdíjas , tízezer forintért, egy tátrai szlovák nyelvművelő egyletről adott elő a szláv irodalom szekcióban, mert töriben nem indulhatott. Tempfli második. Hazajöttem a díjkiosztó előtt.
De röviden úgy foglalhatnám össze a dolgot, hogy legközelebb kiemelem az összes idegen szót, hadarva felolvasom, és mindenképp beleteszem a szüzsé és a narrátor szót. Akkor, talán, nem leszek túl publicisztikus, vagy ami még rosszabb, kultúrtörténeti. De azt hiszem, inkább elmegyek telemarketingesnek.

Rövidhír: a mai napon 17640 példányban megjelent Élet és Irodalomban ott Chutnik és a fordításom. Nahát, nahát.

Leadtam a lengyel szakdolgozatot is. Egy másodpercig még vidám is lettem ettől, ittam egy habos tejest a büfében, és az asztalnál ülve néztem ki a fákra, közben eszembe jutott, milyenek is voltak azok a régi jó léha kommunikáció szakosok, akik örökké ott ültek az asztaloknál, egész estig, tarkák voltak és harsányak, és most már ők is hiányoznak az egyetemről.

Aztán beleütköztem a Karrier Expoba, ami nem kifejezetten örömteli esemény a végzős bölcsészek életében. Remélem, majd jó messze kell telefonokat kapkodnom, hogy Jane Austent olvashassak útközben. Attól tartok, ennél már csak rosszabb lesz az élet, olyannyira, hogy a végén Miltonhoz nyúlok. Vagy Dantéhoz, és nem képregényben...

Nincs még meg az előadásom, amivel holnap délután háromkor mindenkit el kellene káprázatnom. De talán nem lesz rosszabb, mint egy filozófiaóra az Eötvösben:)

Most ugyan lefekszem aludni, de még ma javítok (amit tiszta fejjel kellene), aztán nyomtatás, kötés, két óra zötyögés, leadás. Wow.
Addig is itt egy újabb remek a "Hogyan legyünk szupernők" kategóriából, ezúttal olaszos mártással, női magazinból. Amiért pénzt adtam. Szóval én sem vagyok bűntelen...
"a mama egész nap sürög-forog a konyhájában. Aprít, szeletel, szinte halljuk, ahogy ropog a kése alatt a friss zöldség. Mindenki izgatottan várja a készülő ebédet, miközben a mama elővesz egy üveg ... mártást, hogy azzal koronázza meg híres spagettijét."
Na álljunk meg.
Melyik az a nő, aki egész nap a konyhában főzi a spagettit, hogy aztán egyszerű hámozott paradicsom helyett kész mártást öntsön a tetejébe? Ki lenne hajlandó ilyen barbárságra? (Még ha az itt néven nem nevezett szósz nem is kifejezetten rossz a kategóriában...)
Nem mellesleg, a bolognaiba kell: vöröshagyma, fokhagyma, zeller, sárgarépa és paradicsom. A hadseregnek főz talán a mama, hogy ezekből ipari mértékben, egész napos munkával kell aprított halmokat gyártania? Ilyenkor tényleg segít a tévéshop is...
Aki meg nem tudja, az úgyis csak kifőzi a tésztát, és ráönti, mit sem törődve az előírásokkal, hogy hiszen itt egy délelőttöt kellene a bolognaira áldozni, és csak utána jöhet, aminek jönnie kell.
+ 1: de melyik az a lusta háziasszony - jellemzően fiatal, létminimum felett élő, mert azért annyira nem olcsó, lehetőleg művelt, legalábbis tudatos vásárlásban, így a hozzávalókat böngészve nem valamelyik klasszikus magyar nevet viselő klón mellett dönt, amelyik rögtön nagymama akar lenni?

Negyed kettőkor elküldtem a vezetőmnek, lesz, ami lesz. Rá se akarok nézni ma már, neki is álltam vele foglalkozni rögtön! Hogy ótédéká! Vizualitás! A meggyőzés ereje!
Fejlemények:
aki rosszat akar látni, nézegesse a Budapesti Könyvfesztivál honlapját, ennél aztán tényleg szebbet és praktikusabbat csinálnak egy jurtában is.
DE! fent van az elsőkönyves programfüzet, benne Chutnik. Úgyhogy most már olvashatja, aki csak akarja.
http://www.bookfestival.hu/letoltes/elsokonyvesek_2009.pdf

Ööö, ez egy igazi szüret-rovatba való gyöngyszem arról, hogyan is mentheti meg valaki kapcsolatát azzal, ha megtanul főzni. Félreértés ne essék, főzni csak a nő tanulhat meg. A rendelt étel marhaság. Gasztronóm Anyának lenni a legnagyobb boldogság. (lsd. Chutnik, ha megjelenik) És a legnagyobb jutalom a főzéssel töltött órák után, ha az ember párja elégedetten mosolyog. Jó is az, amikor jön egy ilyen IGAZI FÉRFI, és rendbe teszi a természet kapitális tévedését, amikor megalkotott egy olyan asszonyállatot, akit egyáltalán nem érdekel a főzés, semmiféle belső motivációval nem rendelkezik - a cikkből kiderül, nem is fog - sőt, nincs is szüksége rá, mert megengedhetne magának más megoldásokat.

Nem gondoltam, hogy a mivilagunk.hu túlságosan okos dolgokat közvetítene a nők felé, de ez már nekem is sok.

Egyébként a honlap, amit ajánl, nem a legrosszabb kezdeményezés, de sajnos a kezdőknek nem elég részletes és konkrét, a haladóknak, akik a hozzászólásokat írják, messze túl alapfokú. Azért aki látni akarja mozgóképen, hogy készül a sült hús, csak bátran. És vegye le a hangot, mert a narrátor nem végzett színészképzőt...

"Eleinte nem is tudatosult bennem, hogy Tomi számára ez a normális, de egy idő után elvárta tőlem, hogy főzzek. Ha máskor nem, legalább hétvégenként.
Először elzárkóztam az ötlettől és a legkülönbözőbb megoldásokat javasoltam a főzés helyett. Tomi viszont a hagyományos családmodellt tekintette ideálisnak és néhány hét után éreztem, hogy a reakcióm most sorsdöntő lehet. [...] Amikor felmentem a fozniakarok.hu-ra, azonnal elszállt minden aggodalmam, éreztem, hogy ez nekem lett kitalálva. Egyszerű receptek egyszerűen megfogalmazva, videóval, fotókkal, tudtam, hogy ez fogja megmenteni a kapcsolatomat Tomival. A következő hétvégén olyan bolognai spagettit alkottam, hogy magam is meglepődtem rajta. Tomi arcán az elégedett mosoly pedig végképp megnyugtatott."

Sonkát főztem. Kenyeret sütöttem.
Remélem, hajnalban azt írhatom majd: a szakdolgozatot megírtam.
Nem pedig azt, hogy mindmegettem, jajj, jajjj!

Sonkát főzök. Kenyeret sütök. Szakdolgozatot írok.

https://www.youtube.com/watch?v=SVD1XnDOLoY&feature=related
(németesek előnyben, örök klasszikus filozófia szakosoknak)

Die Ärzte - Schopenhauer

Bababaaa bababaaaa
Dies ist ein wundervolles Lied, ein bisschen hirnlos aber schön
Ein wirklich zauberhaftes Lied, man kann es hören aber nicht sehen
Drum sei nicht traurig sondern lächle und sei Froh
Und freu dich über die Musik aus deinem Radio

Wir singen hier ein schönes Lied, 100%ig jugendfrei
Kein Wort von Sex oder Gewalt, diese Zeiten sind vorbei
Wir singen nicht mehr über schmutzige Sachen,
ich bitte Sie, das würden wir doch nie im Leben machen!

Bababaa...

Schlechtgelaunte Zeitgenossen könnten uns an dieser Stelle
Vorhaltungen machen wegen fehlendem Niveau

Doch darauf sind wir vorbereitet, sozusagen präpariert
Und wir reagieren so:

Schopenhauer, Hegel, Kant, Wittgenstein, Wittgenstein
Schopenhauer, Hegel, Kant, Wittgenstein, Wittgenstein
Platon, Popper, Cicero
Platon, Popper, Cicero
Jean-Paul Sartre, J-j-Jean-Paul-Sartre
Schopenhauer, Hegel, Kant, Wittgenstein, Wittgenstein
Heidegger, Sokrates, Nietzsche (buhh), Nietzsche (buhh)
und Beate Uhse

Gleich sind die 3 Minuten um, so langsam wird es wirklich eng
Und deshlab hören wir jetzt auf mit diesem kleinen Schlussrefrain
Der tut keinem Menschen weh, der geht richtig schön in's Ohr
Und es kommt nicht mal was von flachlegen drin vor...

Bababaaa...

Levelet kaptunk a Társadalomtudományi Szekció szervezőitől, s benne:
"A dolgozatok opponensek által elkészített bírálatai egyfajta visszajelzések. Ezek azonban a szakmai előrehaladásuknak csak állapotát tükrözi. Nem képezhet egy abszolút mércét, hiszen ez a mérce nemcsak tudományterületenként de a témák specifikussága folytán, de akár egyénileg is változhat. Ugyanakkor pedig számos dolgozat tartalma a megírása óta továbbfejlődött, ami már nem kerülhetett bele a dolgozatba, bár kívánatos, ha erről az előadáson esetleg szó esik."

Már-már költészet. Helyreállt a lelki békém (?!), de azért előadni nem megyek. Éljen Szeged!

Szegedig is, újabb bejegyzés a "mit tanulunk a szakdolgozatírásból?" - blokkban: az 1980-ban kiadott magyar-lengyel szótárban még szerepel az "atombombabiztos" kifejezés. (Nem, véletlenül találtam.) Mégis, mire kell ez? Elmegy Kovács papa Zakopanéba üdülni, de mielőtt beköltöznek az üdülőbe, biztos ami biztos, megkérdezi: Ugye a szoba atombombabiztos?
Aki nem akar hülyén meghalni, a kifejezés: zabezpieczony przed skutkami wybuchu bomby atomowej...

170 órája nem hagytam el Vácot. Tulajdonképpen a Kaiser's és a Mihályi cukrászda által behatárolt területet. Azt hiszem, bizonyítottnak tekinthető ennek egészségkárosító hatása...

Már majdnem megvan a fele, az elemzősdi. Csalnom kell - bele fogom rakni a képmellékletet, hogy az oldalszámot megdobja. És így lehet meglesz valahogy az a nyamvadt 35 oldal. Kár, hogy nem tudok annyira lengyelül, hogy nagyon, nagyon hosszan fecsegjek a semmiről. Az irodalomról. Behh.
Széépen süt a nap, a nefelejcsek még bírják.
A térdeim feladták, félek, lassan bedagadnak a sok mozdulatlan keresztbetettségtől és szótártámasztástól.
Én meg az absztinenciát adtam fel, kiráztam azt a korty tequilát az üveg aljáról, és most körtelével és sok jéggel szürcsölgetem. Mennyei.

Teljesen kétségbe vagyok esve. Pedig elméletileg még hat teljes napom van. De erre mintha egy hónap se lenne elég. A fene megette az egészet.

Előre látom a napomat.
Itt fogok ülni a laptopom mellett, ami már most olyan hangokat ad ki, mint egy bús fűnyíró.
Húszpercenként meg fogom nézni a leveleimet, mert ma kell megjönnie a filozófia OTDK-dolgozatom bírálatának. (De holnap fog, ahogy elnézem, nem szeretik szigorúan és emberbarát módon értelmezni a határidőket.)
Amint megjön (ha megjön), el fogok menni egy hosszú sétára a városba, és azzal fogom nyugtatgatni magam, hogy a lengyel jól sikerült, és már le is adtam a filozófia szakdolgozatot.
Legrosszabb esetben szerzek egy alátétet az erkényládához meg földet, és még több nefelejcset ültetek. Mosok. Takarítok. Főzök.
Ma sem fogok annyit megírni, amennyit már tegnapra elterveztem.
Akkor aztán hazajön István, és könyörögni fogok, hogy birkózzon velem, mert túl sok a felesleges energiám.
Ő meg csak nagyon nehezen adja majd be a derekát, pedig ő röhög közben nagyobbakat.
Végül 11-kor egy csomó jegyzet alá temetve el fogok aludni, ő meg leveszi majd a szemüvegem, a polcra rakja, és lekapcsolja az olvasólámpám.

Hivatalos közlemény: nem megyek filozófiából TDK-ra, ami jelentősen megkönnyíti az életem. Így most végre teljesen elmerülhetek a Lengyel Anyával kapcsolatos fejtegetéseimben, remélem, azok nem visznek tévútra...
(Csak azt sajnálom, hogy nem két hónapja kaptam meg a bírálatokat, amikor még nagyon is a hasznomra lettek volna, vagy egy hónapja, amikor még korrigálhattam volna egyes pontokat a szakdolgozatomban, hanem négy hónappal a pályázat leadása után, és négy nappal a szakdolgozat leadása után. De hát bízok abban, hogy csak nem hagyták úgy leadni, hogy nem felel meg a követelményeknek, ha már az OTDK-dolgozatomnál senki nem figyelt fel a hiányosságokra...)

Csak tudnám, miről írtam, amitől irreális mértékben látogatott lettem? Tudathasadásom van, és titokban számítógépeket keresek fel az országban, hogy mindegyikről megnézhessem a blogom, sőt, hogy mindegyiket megfertőzzem egy különleges vírussal, amiért csakazértis örökké rámlinkel minden, és sátáni kacajok kíséretében azt dúdolom mindeközben, hogy "ééééén a világ közepéééééén"?
Bármit kinézek magamból. Álmos vagyok és nem haladok. Ezt semmi más nem magyarázza egyértelműen, csak a fent leírtak.

Mindenki kivonult a partra, egy nagy spontán majális a sétány, csupa fagyitölcsér, gyerekzsivaly, aranyeső és édesvíz-illat. És ma maga Mihályi László osztotta a gombócokat, én meg belepirultam, mikor felismertem, nade amekkora élvezetet nekem a süteményei okoznak, ez tulajdonképpen talán nem is meglepő... (Eper-menta és passion. Akármit csinál az eperrel, én szerelmes leszek tőle. Csak úgy, általában.)

Isn't it ironic, hogy épp a filozófia szakról való fejvesztett menekülésemben lettem háromszakos, és mégis ezt fejezem be először? És az angolt, amit különösebb akadályok és lelki válságok nélkül végigcsináltam, utoljára...
Szóval filozófia és pedagógia leadva.
És még a nap is süt.
(Ki emlékszik még az Ez a nap című slágerre?)

https://www.youtube.com/watch?v=rPddzc5neZg

Kék nefelejcset ültettem az ablakba, remélem, megmarad, mert borzasztóan nem értek a virágokhoz - valamiért mindig kiderül, hogy nem olyan egyszerű az, hogy cserép, föld, virág meg víz - és mert a folyosónkra alig-alig süt a nap. De kell egy kis vidámság.
Tíz nap múlva leadás, államvizsgajelentkezés, ajjajjajj.
Az Őfelsége pincére voltam nagyon szórakoztató egy film, különösen, ha az ember szerez egy üveg pilzenit, ken mondjuk pár körözöttes szendvicset, és fogékony az alternatív történetírásra, ami kezd az utóbbi években talán túl népszerű lenni. Úgyhogy itt van Közép-Európa története cseh szemmel az első világháborútól a kommunizmusig, röviden. Sok pilzenivel. A 990-es sávból.
http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=81512&i_city_id=3372&i_county_id=-1
Vicces kedvű felnőtteknek itt az index vidám - azért némiképp meghökkentő - összeállítása "kivel vagy mivel hol és hogyan ne tedd azt"-törvényekről. Én boldog vagyok, hogy van, ahol megvédik a tarajos sülöket a kanos farmerektől...
http://velvet.hu/szex/hulyeszex032/

A filozófia szakdolgozatom leadható. Egy hatalmas nagy kő a szívemről le.
(De már közeledik a másik, amire az van írva: lengyel szakdolgozat, 15-ig!)
Azért csak:

Ahhoz képest, hogy pénteken legkésőbb be akartam fejezni, remek kis április bolondjaként itt ülök a gép előtt, már ma van, zéhát írok hét óra múlva, tehát kevesebb, mint öt óra múlva kelek. Közben meg alig mekegek. Hebegek-habogok, meg kiutatnemlátok, mert akkor is meg kell írnom a lengyelt is. De hogy? Remek, kétségbeesek.
Aki ma meg mer viccelni, tréfálni, akár csak csiklandozni, vagy szelíden ugratni, annak egy nagyot beverek.
Magára vessen.

A zh-t megírtam, két órát végigültem, szereztem az IKEA-ban lábtörlőt, mert az előzőt a múltkori szélviharok elsodorták - ki tudja, hova? Április bolondjaként egy nappal a mások által még sokáig boldogan emlegetendő százforintos húsgolyó-akció után érkeztem. Pilsner Urquell a Prágában, ami még mindig az egyik legjobb pesti hely. Fagyi Mihályinál - na nem mintha megérdemelném, de elkezdődött a tavasz. És visszafordította az idő kerekét, beleröhögve a "Velencei álom" típusú kutyulmányok feltalálóinak képébe, mert nem volt ez más, csak szeder meg csoki. De amilyennek lennie kell. Aztán még egy kis írás. Kis Waczak szálló. És most alvás. És remélem, kész, mert én többet már nem akarok az államvizsgáig filozofálni, kösssszzz.

A hétfő, az nem a kedvenc napom. Pontosan 17 nap múlva ott kell állnom a szakdolgozataimmal a TO-n, ha nem is frissen és üdén, de ott. Állni. A szakdolgozataimmal. Muhahahaha.
Ma, remélem, befejezem a filozófiát.
Hétvégén voltunk a zlaaegerszegi Hevesi Sándor Színházban a Holdvilág és utasa című darabon. Közismertebb nevén: Szerb Antal, Utas és holdvilág. Kamaszkorom egy meghatározója, amit egész sokáig halogattam, aztán kapóra jött, hogy egyszer azonnal kellett egy "igazi" - így lett az ötszázadik saját könyvem. Most, színpadon látva, a metafizikai élményem az, hogy lassan, de biztosan átkerülök a másik oldalra (avagy, félek, hogy a Mihály én vagyok...) A műélvezetről ejtve szót... Nem, a darab nem rossz. Tulajdonképpen az adaptáció sem reménytelen. Nem jók viszont a színészek annyira, mint nyolc-tíz éve; legalábbis nem drámában. Kellett volna némi önirónia - az egzisztencialista fanyalgás (jajj, hogy kellett volna nekem ez a szókapcsolat a Chutnik fordításakor, akkor bezzeg nem jött!) csak akkor az igazi, ha képes közben önmagára reflektálni. És a fene egye meg, hát a saját múltam megélése, mi több, a saját, tudtommal is főleg a lelkemet, nem pedig külső eseményeket érintő múltam megélése teljesen értelmetlen enélkül. A színészek meg csak egyszerűen túljátszottak. Manírosak voltak. Persze, a két világháború közötti dekadenciához kellenek a könnyű viccek, a kacér erotika, a cinizmussal vegyített élet-unalom, de. De. Persze lehet, hogy az egész a rendező hibája.
A szüleim mindenesetre kis híján elvesztették a színházba vetett bizalmukat. Nem csodálom. A darab jelen formájában csak melankólikus kamaszoknak vagy harmincasoknak lehet kellő inspiráció némi esti merengésre, aminél azért Szerb Antal több.

http://www.zalaszam.hu/szinhaz/evad/egyebek/iiszint/iiiszint/kezdo.htm
http://zalaihirlap.hu/fooldal-legfrissebb_hirek/20090219_utas_s_holdvilag

(A képen szereplők épp öngyilkosok lesznek - a félreértések elkerülése végett)

PS. Láb- és végjegyzetekkel együtt 117774 karakter szóközökkel. Az azért nem olyan kevés. Csak a tézissel vannak kisebb-nagyobb problémáim, mert valahogy nem akar tökéletesen világosan kifejeződni. De jó lenne, ha végre készen lenne, de jó lenne... Biztos ami biztos, ittam rá egy kis Hoegaardent a Trafalgarban, hátha jobban működik, mint az ananászlé...

Megvan a második pontszám!!! 15!!! Tehát 29!!!
(Tehát 10 embernek van nálam több pontja az egész szekcióban, és 15nek annyi mint nekem!! Hát nem csúcskirályszuperfrankósirálybaba?!)
https://www.youtube.com/watch?v=4rbj1alnmWc&feature=related

szakdolgozatom írása közben a következő következtetésre (következtettem) jutottam:
Ha az ember jól felrázza az ananászlevet, IKEA-s pohárba önti, aztán feltölti ásványvízzel, pont úgy fog kinézni, mint egy pohár Hoegaarden.
Valaki mentsen meg, vagy teljesen megbolondulok...

A válság hatása elérte a váci Fő teret is, ezért mindenkit kérek, ne lepődjön meg, ha a valaha szebb napokat látott Főtéri cukrászdában, jellegtelen külsejű, apró, és még csak nem is különösebben finom süteményeket talál csak. Még mindig ott van a Desszertszalon...
(Mégis mi motiváljon a szakdolgozatírásban, ha már a süteményben sem lehet megbízni?!)

A legjobb szakest a lengyel szakos, de a legjobb szakácsnő is, a legjobb zurek a zacskós... ügyesen álcázva , a legfeltűnőbb vendég PanCser, a legmosolygósabb a japán cserediák Krakkóból,
...
és a leglustább, ananászlé-szürcsölő, iskolakerülő, word challenge-addikt szakdolgozatíró: én vagyok aaaz.
(De végre elértem a sztárséfek szókincsét! Nem hiába jártam angol szakra!)

Feltűntek az első hírek az elsőkönyves fesztiválról. Hála az égnek jártak arra szerkesztők is... (Addig is, egy kis Chutnik-bevezetés magyarul a kedves egybegyűlteknek.)

http://www.litera.hu/hirek/europai-elsokonyvesek-fesztivalja-kilencedszer