Leadtam a lengyel szakdolgozatot is. Egy másodpercig még vidám is lettem ettől, ittam egy habos tejest a büfében, és az asztalnál ülve néztem ki a fákra, közben eszembe jutott, milyenek is voltak azok a régi jó léha kommunikáció szakosok, akik örökké ott ültek az asztaloknál, egész estig, tarkák voltak és harsányak, és most már ők is hiányoznak az egyetemről.

Aztán beleütköztem a Karrier Expoba, ami nem kifejezetten örömteli esemény a végzős bölcsészek életében. Remélem, majd jó messze kell telefonokat kapkodnom, hogy Jane Austent olvashassak útközben. Attól tartok, ennél már csak rosszabb lesz az élet, olyannyira, hogy a végén Miltonhoz nyúlok. Vagy Dantéhoz, és nem képregényben...

Nincs még meg az előadásom, amivel holnap délután háromkor mindenkit el kellene káprázatnom. De talán nem lesz rosszabb, mint egy filozófiaóra az Eötvösben:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.