Ahhoz képest, hogy pénteken legkésőbb be akartam fejezni, remek kis április bolondjaként itt ülök a gép előtt, már ma van, zéhát írok hét óra múlva, tehát kevesebb, mint öt óra múlva kelek. Közben meg alig mekegek. Hebegek-habogok, meg kiutatnemlátok, mert akkor is meg kell írnom a lengyelt is. De hogy? Remek, kétségbeesek.
Aki ma meg mer viccelni, tréfálni, akár csak csiklandozni, vagy szelíden ugratni, annak egy nagyot beverek.
Magára vessen.

A zh-t megírtam, két órát végigültem, szereztem az IKEA-ban lábtörlőt, mert az előzőt a múltkori szélviharok elsodorták - ki tudja, hova? Április bolondjaként egy nappal a mások által még sokáig boldogan emlegetendő százforintos húsgolyó-akció után érkeztem. Pilsner Urquell a Prágában, ami még mindig az egyik legjobb pesti hely. Fagyi Mihályinál - na nem mintha megérdemelném, de elkezdődött a tavasz. És visszafordította az idő kerekét, beleröhögve a "Velencei álom" típusú kutyulmányok feltalálóinak képébe, mert nem volt ez más, csak szeder meg csoki. De amilyennek lennie kell. Aztán még egy kis írás. Kis Waczak szálló. És most alvás. És remélem, kész, mert én többet már nem akarok az államvizsgáig filozofálni, kösssszzz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.