Mindenki kivonult a partra, egy nagy spontán majális a sétány, csupa fagyitölcsér, gyerekzsivaly, aranyeső és édesvíz-illat. És ma maga Mihályi László osztotta a gombócokat, én meg belepirultam, mikor felismertem, nade amekkora élvezetet nekem a süteményei okoznak, ez tulajdonképpen talán nem is meglepő... (Eper-menta és passion. Akármit csinál az eperrel, én szerelmes leszek tőle. Csak úgy, általában.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.