Levelet kaptunk a Társadalomtudományi Szekció szervezőitől, s benne:
"A dolgozatok opponensek által elkészített bírálatai egyfajta visszajelzések. Ezek azonban a szakmai előrehaladásuknak csak állapotát tükrözi. Nem képezhet egy abszolút mércét, hiszen ez a mérce nemcsak tudományterületenként de a témák specifikussága folytán, de akár egyénileg is változhat. Ugyanakkor pedig számos dolgozat tartalma a megírása óta továbbfejlődött, ami már nem kerülhetett bele a dolgozatba, bár kívánatos, ha erről az előadáson esetleg szó esik."

Már-már költészet. Helyreállt a lelki békém (?!), de azért előadni nem megyek. Éljen Szeged!

Szegedig is, újabb bejegyzés a "mit tanulunk a szakdolgozatírásból?" - blokkban: az 1980-ban kiadott magyar-lengyel szótárban még szerepel az "atombombabiztos" kifejezés. (Nem, véletlenül találtam.) Mégis, mire kell ez? Elmegy Kovács papa Zakopanéba üdülni, de mielőtt beköltöznek az üdülőbe, biztos ami biztos, megkérdezi: Ugye a szoba atombombabiztos?
Aki nem akar hülyén meghalni, a kifejezés: zabezpieczony przed skutkami wybuchu bomby atomowej...

170 órája nem hagytam el Vácot. Tulajdonképpen a Kaiser's és a Mihályi cukrászda által behatárolt területet. Azt hiszem, bizonyítottnak tekinthető ennek egészségkárosító hatása...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.