Ezt a témavezetőmnek írtam élménybeszámolóként, de nincs kedvem még egyszer megénekelni ezt a remek tédékát. Inkább kopipéjszt.
Hát, örülnék, ha csak szökőévente egyszer kellene annyira szarul éreznem magam, mint az otdk után. Az első komoly hibám az volt, hogy megpróbáltam lendületesen, és majdhogynem szórakoztatóan, ráadásul színes diákkal és nem felolvasva előadni a mondandóm. Erre közölték, hogy nem tudományos, ráadásul kultúraelmélet, meg sztereotípiák felsorolása, populáris irodalmon. Aztán elkezdték rajtam számon kérni a freudistákat, a jungiánusokat, az Orosz Anyát, szláv mitológiát, meg még nem tudom mit. Na a következő hibám az volt, hogy nem volt idám felészülni minderre, és attól tartok csak hebegtem-habogtam a védelmemben, hogy ha egyszer azt mondom, hogy dekonstrukció és feminizmus tág értelemben ezért meg ezért, akkor miért követelik, hogy azonnal határozzam meg szűken.
Magyarul belémtörölték a lábukat, aztán felmosták velem a padlót, és egy napig azon élcelődtek, hogy milyen jó is másoktól választ kapni a kérdésükre, hogy "Pontosan melyik módszertani iskolához tartozik/ milyen regiszterben mozog...", illetve hogy mások előadástechnikája milyen jó, mert hangsúlyoznak felolvasás közben.
Végül elsőből utolsó lettem, és csak azért vágják hozzám elméletileg a Szláv Baráti Társaság ötezer forintos különdíját, mert nem tudok oroszul, és nem adhattak ajándékkönyvet (amit ingyen adományoztak nekik). Tájékoztatásképpen a másik különdíjas , tízezer forintért, egy tátrai szlovák nyelvművelő egyletről adott elő a szláv irodalom szekcióban, mert töriben nem indulhatott. Tempfli második. Hazajöttem a díjkiosztó előtt.
De röviden úgy foglalhatnám össze a dolgot, hogy legközelebb kiemelem az összes idegen szót, hadarva felolvasom, és mindenképp beleteszem a szüzsé és a narrátor szót. Akkor, talán, nem leszek túl publicisztikus, vagy ami még rosszabb, kultúrtörténeti. De azt hiszem, inkább elmegyek telemarketingesnek.

Rövidhír: a mai napon 17640 példányban megjelent Élet és Irodalomban ott Chutnik és a fordításom. Nahát, nahát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.