Szert tettem egy ilyen izére. Gördülősre. Mókás, nagyon. És állítólag kihúzom magam benne?! Már csak ezért is megérte:) Ki hitte volna? (Ryn, nem MBT. Azért károsnak csak nem káros.)
Zalaegerszeg csupa latyak. Az olvasmánylistám ramaty. Még a kutya sem hisztizik, a többiek dolgoznak, még legalább egy órán keresztül csend honol Kellermannéknál.
Kiolvastam az egyetlen szórakoztató könyvet, amit hazahoztam, minden más szakirodalom. Már ha a The Hours úgy általában szórakoztatónak minősíthatő az emberiség minősített többsége által. (Magyarok leginkább az Órák című filmet ismerhetik. Igen, az egyetlen film, amiben N. Kidman jellegtelen, már-már ronda. Szörnyen becsülöm érte.)
Erre én azt tervezem, sétálni megyek. De inkább iszok egy kávét és megvárok valakit - akkor kutyástól mehetünk úszni a Parkerdőbe. Mondom, a latyak.

Elhunyt John Updike. (Épp vasárnap este beszélgettünk Isvánnal arról, hogy a Nyúl-triológia milyen mély nyomot hagyott benne...)

Sajnos Mihályi László (Váci Desszertszalon) nem lett dobogós a desszert-világbajnokságon - ettől még nekünk ő a legjobb!! (És most már jöjjönhaza, kéérem szééépen, mert nemsokára elutazok, és krakkói krémesekkel és sernikkel kell majd beérnem...)

Legkisebb hír: már tudom, hogy a "lekenderezni" és a "lekenyerezni" egyáltalán nem hasonló jelentésű kifejezés. A vízöblítés meg jó, amikor épp működik. Csend, béke és szárazság honol végre a fürdőszobában.

Minden gyerekemnek meg kell majd tanulnia fúrni, faragni, szerelni és fára mászni! Punktum!
És toitoiunk lesz a nappaliban! A vízöblítés az ördög műve!

Nem, a Pear & Vanilla Margarita nem tenne velem olyan, hogy 11-kor keljek... Hiszen nem is volt az igazi, mert, micsoda sértés, bourbon vaníliás kristálycukorral kevert cukorszirup volt benne, nem pedig vaníliarúddal érlelt tequila és agave; és talán körtepüré helyett sem az igazi a Sió.
De a Pear & Vanilla olyan jó-ó-óó...
Más kezdő koktélosnak ajánlom, ha már belevág, nőjön nálam nagyobbra (162 cm+), mert az a fránya shaker valahogy sehogy sem passzol a kezembe - az öcsémet (kb 180cm) elnézve marha egyszerűnek tűnt lefogni, rázni, emelni, izéé, én meg éppcsak nem fogtam két kézre. Ha mégis, soha nem vallanám be. Hiába ez a rész lenne elvileg a leglátványosabb, mert előadásomban, idézek (196cm), még nézni is rossz.
Egyébként agavé szirup állítólag beszerezhető bioboltokban, csak az alternatív édesítők között keressünk, és ne is emlegessünk mindenféle dobálva kevert alkoholos kutyulékokat:) A vaníliás tequilához sem kellene más, mint vaníliarúd és néhány hét türelem (és persze néhány üveg Ocho, hogy ne sajnájam olyan nagyon).
Szóval csak 3 cl frissen facsart citrom - 2 cl agavé szirup - 4 cl (?) körtelé - 4 cl vaníliás tequlia - 5 jégkocka. Rázva.
És tizenegykor kelsz fel.

Router a háznál, öröm a háznál.
Mostantól akár chatelhetek is Istvánnal átdolgozott hétvégéken, nem kell egy félfordulatot sem tennem a fejemmel, vagy egy árva hangot is kiadnom, hogy kommunikálhassak vele.
Milyen szép is az élet:)

Késő esti kieg., hála az indexnek:
- Most akkor előbb volt a tojás? - avagy a fekete lyuk előbb volt, mint a galaxis. Mindenki döntsön maga. Én összezavarodtam...
- Budapest, 1936. Még svéd nyelven is élvezhető.
http://svt.se/svt/road/Classic/shared/mediacenter/index.jsp?&d=48347&a=615931

Reggel István azzal keltett: olyan szép napunk van, sétáljunk végig a Duna-parton és reggelizzünk a desszertszalonban (lásd. előző bejegyzés illusztrációja). De honnan jött rá? Éjszaka kilopakodott, bekapcsolta a gépet, felcsapta a naplóm? Vagy csak megérzés?
Sajnos mégis más cukrászdát kellett meglátogatnunk, mert kedvenceink épp világbajnokságra készülnek fel. Behh. Időre verik a habot? Tortalapokkal vetnek diszkoszt? Vagy ollókezet szereltetnek maguknak a mind hevesebb jégszoborkészítéshez? Na jó, csak a kétségbeesés beszél belőlem. Mindenesetre, sok sikert!
http://www.cmpatisserie.com/2009/en/equipes/pays.php?id=HU

Erre vágyom.
Aztán, hogy túllegyek a fordításon, amit elvállaltam.
Meg egy vezetőtanárra filozófián, vagy, tulajdonképpen, három szakdolgozatra
Esetleg egy londoni kiruccanásra. Vagy Brighton is megtenné, tenger, végtelen, só és kavics, fish'n'chips sok ecettel, égnézés, felhőkergetés. Egész életemben képtelen voltam nyugodtan ülni a fenekemen és meditálni. Kivéve, ha ott a tenger. Legalább a Balaton. Legalább a Duna.
Vagy, és most realista leszek, engedek egy kád vizet (nem tele, csak környezettudatosan!), hajtogatok egy papírcsákót és egy papírhajót, kiszemelem azt a pontot, ahol a víz a habbal egybeér, horizontnak, és már meditálok is.
ommmmmmmm

Dömötör marad, megszereltük. Remélem, jól fogja viselni magát eztán. Pedig már kezdtem magam beleélni a vitorláshalakba.
Ma szeretünk kisvárosban élni. Bent reggeliztünk, sétálgattunk, és minden furcsa háztartási kelléket (lásd páramentesítő, Dömötör-segélycsomag) meg tudtunk venni, amiket hiába próbáltunk Pesten keresni. Juhhúú. Ennél már tényleg csak az lenne egyszerűbb, ha az ember egy Tesco bútorosztályán csövezne.

Mint tudjuk, telhetetlen természettel terheltek meg, így aztán természetesen nagy bátran olyan részbe vágtam bele a fordításban, amiről utóbb el sem tudom képzelni, hogyan tudta egy huszonéves nő megírni.
Hacsak...
Hacsak nem neki is olyan nyamvadt wc-tartálya van, mint nekünk, és egyedülálló anyaként nem hívott egyszer szerelőt bosszantó és nem túl környezetbarát szivárgásához, kinek hosszas monológját emelőkről, szifonról meg szelepekről titkon diktafonnal felvette.
Terminológiai kalandtúrázás közben így legalább ráakadtam a saját, házi(asszonyi) problémánk megoldására, úgyhogy holnap reggel szerelünk! Ezt lesheted, Dömötör (ez a márkajelzése, tudom, furcsa), vagy hagyod magad, vagy neked annyi!
(Azért az illusztrációként szereplő akvárium-tartályt nem vállalnánk be - nem is csak azért, mert 400 dollárba kerül...)

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Olyan szokatlan a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, s ugye minden rendben van
Újra emelt fővel nézek rád

Heti jelentés: a pohár üres.
Majd jövő héten újra megnézzük, hogy is áll a dolog.
Annak örülnék, ha legalább vihar dúlna benne, mint ezen a Tomek Żmudziński fotón. (Ő volt az egyik első ember, akivel összetalálkoztam Poznanban, mert első este épp az albérletünkben vendégeskedett. Saját bevallása szerint ilyen képet nagyon prózai módon lehet készíteni: rugdosni kell az asztalt, és várni, hogy egyszer szép legyen... - ha csak ennyi kell ahhoz, hogy felboruljanak kissé a mindennapok, szívesen megteszem...)
Eredetiket lásd itt:
blog: http://zmudzinski.wordpress.com/
honlap: http://www.fotograf-poznan.pl/

A Paszport Polityki idei díjazottja irodalom kategóriában: Sylwia Chutnik!!!


Most aztán kicsiben én is büszke lehetek magamra, amiért már októberben előadtam részben róla egy konferencián (és éppen a szóban forgó mű részleteit fordítom).

Ilyen hírekről azt hittem, csak az Amélie-ből kimaradt jelenetekben szerepelhetnek:
Huszonhat év alatt rakta ki a Rubik-kockát A brit kőműves sírva fakadt örömében, amikor az utolsó darab is a helyére került.

És a fenti kép is azt mutatná, hogy van még cukiság a földön. Édesség, legalábbis. Boldogság, ami csokoládéban mérhető.
(Nem hagyhattuk ki, hát ott lehet hagyni valami ennyire borzalmasat a valaha világbajnok talponálló (ó, annak az islernek köszönhetek pár kilót!), jelenleg sajnos értékcsökkent és elkávézósodott zalaegerszegi Betti cukrászdában? Egyébként a süteménnyel nem volt baj - Zala kocka, mit lehet azon nagyon elrontani? -, az angyalkáknak csak a feje volt emberi fogyasztásra alkalmas, viszont a fenyőfa, amit anya előrelátóan időben einstandolt, állítólag igazi marcipán volt. Azért a karácsonyi gomba vagy arra enged következtetni, hogy túl sok a virággyerek a környéken, vagy hogy megfogta őket az Első Homár és a Polip fellépése az Igazából szerelem betlehemesében...)
Pedig valójában:
Life's a piece of shit, when you look at it...
(de) always look on the bright side of life
Igen, épp megnéztük, milyenek is voltak a Pythonok abban az egyébként nem túl emlékezetes Aspeni műsorban, melyben majd' két évtized után újra találkoztak, és felrúgták Chapman hamvait...

PS. édesszájúaknak amúgy is kötelező Központi Könyvtár vagy antikvárium felé járva beugrani a szép nagy drogériába és édességdiszkontba a Múzeum körúton, de most, a válsághoz képest különösen, remek áron (149/169) kaphatók mindenféle étcsokoládés Milka különkiadások. Lengyelország iránti olthatatlan nosztalgiában szenvedők pedig vehetnek táblás Goplanat - én pont nem szeretem, de olyan jó nézni:)

István remélem Kakasdon nem kakaskodik - bemutatták Sebestyént és a pajzán székely meséket a délután, addig én megkezdtem birkózásomat az aktuális fordítással. Ismét az a meglepő érzésem támadt, hogy az ilyesmit a világ, ha nem is naposabb és kevésbé csapadékos, de jó zenékben és fish'n'chipsben gazdagabb felén nem veszik komolyan, avagy hiába hisszük, hogy Magyarországon minden hülyét felhatalmaz egy középfokú angol nyelvvizsga arra, hogy tolmácsnak és fordítónak képzelje magát, Angliában néha ennél kevesebb is elég. Odaát a szigeten nem is lenne érdemes számolgatnunk a leiterjakabokat, mert ők automatikusan az első szótári jelentést használják...
(István épp hazaindult. Minden remekül sikerült.)

Isten valószínűleg nem létezik. Nincs miért aggódni, élvezd az életet!

Nekem nagyon szimpatikus a világszerte elharapozó "ateista buszkampány", és nem csak azért, mert a legnagyobb jóindulattal sem lehetne engem bármely egyház hívének nevezni. Hogy a metafizikáig csupaszított és teljesen "testetlenített" abszolútummal mi a helyzet, arról én sem tudok biztosat mondani - de tudtommal a teológián kívül, aminek előfeltétele Isten léte, egyetlen tudomány sem ragadtatta el magát ilyesmire (szerzők persze igen).
Éppen ez a "valószínűség", ami miatt olyan fontosnak értékelik a lényegében ellenkampányt (még például Richard Dawkins is, aki aztán ateista, csupa nagybetűvel) - az eredeti, nem tudatosan vitaindító egyházi hirdetés honlapja szerint ugyanis a nem-keresztények a pokol tüzén fognak égni az örökkévalóságig. Ez nem éppen a szeretetet és a megértést hirdeti, attól tartok. Az ilyen kijelentések miatt nincs eszem ágában sem megkeresztelkedni - ha a kereszténység így kívánja meghatározni magát, felesleges bonyolult érveléssel alátámasztanom, hogy különböző teológiai és filozófiai eszmék figyelembevételével miért lehetnék akár hívő is. Nekem ehhez az Istenhez egészen biztosan semmi közöm - még ha lenne is, nem állítanék többet, mint hogy hiszek benne, vagyis valószínűnek tartom a létezését. Az, hogy a buszokon az szerepel "Isten valószínűleg nem létezik", mindenképpen jó apropó egy vitára, akár a fogalmak, akár a kijelentés tekintetében.
Hogy ezt Magyarországon hány ember képes a helyén kezelni, arra jó példa a tv2 kommentje:
Buszreklámokkal kampányolnak londoni ateisták. A buszokra azt írták, hogy valószínűleg nincs isten, ezért senki se aggódjon. Az egyház szerint jó ötlet a kampány, bár kicsit önző mindez.
http://tenyek.tv2.hu/Videok/2009-01-07-ateista_buszok_londonban
A gondosan megtervezett reklámokat több nagyvárosban buszokon, a londoni metróban és London egyik legforgalmasab bevásárlóutcáján (Oxford Street) helyezték el, nem csupán "ráírták"; nem "londoni ateisták", hanem a Brit Humanisták Szövetsége, egy Guardian-ban is publikáló humorista kezdeményezésére, a világ egyik leghíresebb, Oxfordban tevékenykedő etológusának támogatásával (ettől még persze igaz, hogy ateistákról van szó), a felirat maga agnosztikus. Ráadásul a cím "Ateista buszok Londonban" - ez nagyjából a faji szegregációt idézi a múlt századi USA-ban, mintha az ateisták amolyan újmódi "niggerek" lennének, akikkel jobb nem keveredni. Azt végképp el sem tudom képzelni, hogy az egyház (melyik?) szerint vajon miért önző mindez.

Angolul tudóknak rövid videó a Guardian honlapján (az ő szerzőjük a kampány kezdeményezője). Ugyanitt máris élvezhető stílusú érvek és ellenérvek, úgyhogy vita, az van.
http://www.guardian.co.uk/world/2009/jan/06/atheist-bus-campaign-nationwide

Magyarul cikkecske a barcelonai kampányról:
http://index.hu/politika/bulvar/ateista891/

Tegnap találtam a velveten, Mini Mi szexuális életét elemezgették éppen:
„Az egyik Valentin-napon valami igazán különlegeset szerettem volna készülni. (...) Vörös harisnya, vörös harisnyakötő, vörös tanga és piros pöttyös cipők. (...) Csinált rólam néhány képet, és készen álltam egy igazán csodálatos éjszakára, de (...) zokniban és alsógatyában elájult, annyira részeg volt. A nap végén, azt hiszem, jobban szerette az alkoholt, mint engem”
Persze mindez este történt, ami a nap vége, csakhogy ez a kifejezés az angolban azt jelenti: végül, végülis.

PS. leadtam a dolgozatot, trallalla, tralllalllallalla la.

Engem igenis nem éltet a pánik, hiába az adrenalin, persze, megtáltosodok és csak gépelek és gépelek; de mégis, szeretném végre egyszer úgy megcsinálni ezeket a dolgozatokat, ahogyan azt elképzeltem. Például úgy, hogy nem köhögök fél éjszaka, hogy aztán kótyagosan csücsüljek a monitor előtt. Nem lehetnének csak egyszer ideálisak a körülmények? Naaaa!!!
Szóval, még mindig beteg vagyok, még mindig álmos, és kicsi, és kerek is, és még mindig nem vagyok készen. Pedig olyan jó lenne lemenni a Duna-partra sétálni egy nagyot, megkergetni Istvánt (csak lassan, mert épp töröm a sárgát...), ha hógolyózni nem is lehet éppen, beülni egy kávéra valahová, és sok-sok Waczak szállót nézni :)

PS. Fél ötkor elküldtem, vagyis hát feladtam, hogy olyan legyen, amilyennek nagyon szerettem volna, hogy kész legyen, és most agonizálok. Úgy érzem magam, mint a Meghívás egy gyilkos vacsorára nénikéje, miután felszívta az összes mérgező gázt Miss Jessica Marbles elől... Csak remélem, hogy legalább nem nézek ki ugyanúgy?!

Na jó, még nehezen megy ez a 2009, majd belejövök. Remélem, nem igaz a híresztelés, hogy az ember azt fogja csinálni egész évben, amit ilyentájt, mert én még mindig beteg vagyok, még mindig nincs készen (haha! de még mennyire!) az otdk-m, és szimultán nassolok és kesergek a kilóim száma miatt. Ennek fényében ez az év eddig elég monotonnak, és rémisztően bridzsitdzsonszosnak tetszik. Majd alakul. Hajrá, hajrá. Előre, előre.
A leiterjakabok őszinte híveinek addig is míg nagy leszek, sikeres és erős, egy tipp: a Nagyvilág aktuális számában van egy tanulságos cikk az Ulysses-fordítás kellő időben fel nem ismert buktatóiról. Jó szórakozást!

Helyzetjelentés a szanatóriumból.
Mindketten betegek vagyunk, és nem sokat javított a helyzeten, hogy kikölcsönöztem a videotékából a "You Don't Mess with the Zohan", avagy a Ne szórakozz Zohannal című Adam Sandler filmet. Szilveszter van, vagy mi? A kabarénál úgysem lehet rosszabb? Azután, hogy megpróbáltam kábán dödöllét sütni wokban, kétségkívül ez volt a nap legrosszabb ötlete. Akkor és ott persze jó ötletnek tűnt... Wokot ki kell dobni, a filmet kábé tizenöt perc után nem éppen dicsérő kritika kíséretében visszahelyeztük a tokba. Jajj.
Ennél sokkal jobb ötletnek bizonyult a tegnapelőtti Kiképzés (Denzel Washington Ethan Hawke-t igyekszik álltólagos kiképzőjeként tönkretenni, de sok csavar után rövidebbet húz), a tegnapi Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága (egy-két érdekes logikai balhorgot leszámítva roppant kellemes), de még a mai Legenda vagyok is. Meg a nachos, amit összedobtam (mert nem csak a zombik éhesek folyton, ha-ha-ha).
Azt hiszem, nemsokára lefekszünk aludni, addig is Django Reinhardtot hallgatunk meg a mellettünk levő bulit. Vagy megnézzük a Mamma Mia-t:)
Boldog Újévet és még inkább új évet mindenkinek!!

PS. Megnéztük a Mamma Mia-t. Ééééljen az ABBAAAAAA! Csak Pierce Brosnan ne énekelne, az fájt, bevallom, minden sort valami mélymacsó dörrenéssel kezd, aztán gyorsan mutáló kisegérré alakult... Szóval, napsütés, szerelem, politikai korrektség, meg minden:)

Reggeli: Novorin orrcsepp, köptető, Neocitran
Tízórai: narancsos Mebucain
Ebéb: köptető, Aspirin+ C pezsgőtabletta
Uzsonna: Neocitran
Vacsora: orrcsepp, köptető, Novorin
Egész nap korlátlan mennyiségben fogyasztható: gyógytea mézzel

(jaj de uuuncsi...)

PS. mellékeltem az idei karácsonyi kollekciót. Most moroghat mindenki (magában!), mert zöldebb a szomszédnál:) Ígérem, jövőre mindenki pont olyat kap, amilyet szeretne. Amilyet megérdemel. Na jó, leginkább csak olyat, amilyet kap... A keretek a családokba kerültek, a kelta doboz Danié, a vízilovas kulcstartó pedig az egyetlen ismerősömé, aki nagyon, nagyon rühelli a vízilovakat... (És igen, tisztában vagyok vele, hogy akinek grafikus a párja, annak nem illik az illusztrációt ennyire ocsmány, amatőr módon összevágni... Boocsi!)

Ezt olvasom most, amerikai anzikszek kisvárosi életek nyomorából, a monokróm ellenére mégsem depresszívebb a szükségesnél. Magyarul természetesen nem hozzáférhető
Az amazonon azért bele lehet nézni:
http://www.amazon.com/gp/reader/193496400X/ref=sib_dp_pt#reader-link
Angolosok pedig elmerülhetnek a szerző honlapjában, a downloads szekcióban még több képregény hozzáférhető. Jó szórakozást!
http://brianwood.com/

Az történt ugyanis, hogy megbetegedtem, még egy hete, nagyjából abban a pillanatban, ahogy a buszról lehuppantam Zalaegerszegen, de másnaőra mindenképp, és azóta is ráz a hideg, krákogok és tüsszögök, és nagyon, nagyon elegem van. Hiszen nekem éppen az OTDK-dolgozatomon kellene munkálkodnom, amit a hétvégén el kell küldenem a témavezetőnek, eközben azonban zsepikkel vagyok körülbástyázva a spirálozott jegyzettömegek helyett, és bambán meredek ki a fejemből, ahelyett, hogy sebesen verném a billentyűzetet. Én, mert elveim vannak, vagy mi, rossz munkát kezemből ki nem adok, nade nem igazán látom a többi választási lehetőséget...
És akármit mondtam is karácsony előtt a teáról és iránta való szenvedélyes elköteleződésemről, ez változóban van...
De a karácsony persze krákogva és prüszkölve is nagyon kellemes volt, rengeteg ajándékot kaptam, szépeket és/vagy hasznosakat, könyveket, cédéket, borsokat, teákat, szószokat, ahogy azt képzelni se mertem volna. Azért a végén csak megkóstoltam az amarettós koktélt is (kiderült, a sok jég a siker kulcsa - legfeljebb a torkom bánta:)), forraltboroztam Danival Vácott, elvittem őt is a desszertszalonba, ahol, természetesen, mindketten el voltunk bűvölve. Azóta megjelent róla egy-két adat/ cikk, gyorsan ide is linkelem:
http://www.gusto.hu/cikk.php?OLDAL=1&CIKK_ID=1045
http://itthon.hu/desszert-szalon-080625
Elolvastam a régi-új Harry Potter-kiegészítőt, avagy a "Bogar bárd meséit" - azaz: The Tales of Beedle the Bard, nyilván ilyesmit nem veszek magyarul a kezembe. Elragadtatva nem vagyok, különösen az illusztrácókra gondolva - ha már úgyis kiadták a nagyközönségnek, megérdemelt volna egy grafikust; de a mesék kedvesek vagy éppen rémesek, nagyon szórakoztatóak, és, mint mindig, Dumbledore bölcs megjegyzései helyreigazítják a tévelygőket. A Kafka levese tényleg remek az elsőtől az utolsó sorig, most pedig Woody Allen Mere Anarchy című, új kötetének agymenéseivel szórakoztatom magam. A legszórakoztatóbb kulturális (?!) élményem viszont minden bizonnyal a Valami Amerika 2 volt - olyan egyetértésben röhögött a mozi nézőtere majd' két órán keresztül, hogy már-már közhelyes nemzeti víziók sejlettek fel előttem. Mindenkinek szívből ajánlom két világválságról szóló hosszasabb riport közé (vagy helyett).
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Tales_of_Beedle_the_Bard
http://www.valamiamerika2.hu/posts
És most tessék nekem soványmalacvágtában jobbulást kívánni! (Hátha a csuklástól elmúlik majd a köhögésem is...)

Ha valaki nem értené, István szívébe épp jeges rémület hasít, mert én megtámadtam koktélkészítő segédeszközökkel...

Igazából tegnap ünnepeltünk, mert István reggel elutazott Szolnokra, de azért így is meghitt volt az elő-Szenteste, nagy vigyorgásokkal az ajándékok átadása közben, idén, úgy tűnik, jó ötleteket kapott a Télapó.
Szerencsétlenségemre az elmúlt négy hónap összes fáradtsága és kihagyott náthája meg megfázása egy igazán ütőképes baciluskommandó révén levett a lábamról, úgyhogy míg a többiek amarettós koktélt szürcsölgetnek, én a neocitranomat, a filmek alatt pedig csak hortyogok a kanapén (még a kutyát is kiszorítva, ami nem éppen bocsánatos bűn...)
Anya maradék szarvashúsból csinált fasírtot. Nyamm. Este sült szarvasgerinc lesz.
Az amarettós koktél (Amaretto Sour) receptje: 4cl Amaretto, 3 cl citromlé, 2cl cukorszirup (1kg cukor+ 1l víz), 2-3 csepp Angostura Bitters (egyfajta keserű likőr), sok jég, rázva.
Utolsó nyalánkságként ajánlom mindenkinek szeretettel a Kafka levese című könyvet, 14 recept, egyúttal amolyan angol Így írtok ti, remek, mondom remek!!!
Boldog karácsonyt mindenkinek!!!

A Daniiiii!!! Jön haza az öcsém, Londonból. Rendben van, halmozottan hátrányos helyzetű a produkció, hiszen előbb biztosan landolnia kell Ferihegyen, aztán be kell jutnia Kőbányára, majd Népligeten megverekedni a helyért Pécs felé. Dehát ma egy olyan kedves (?!), ám teljesen gyakorlatlan - ha talán nem is alkalmatlan - diszpécser van a segítségére, mint: én. Vigyázó szememet a sztrájkhírekre vetem. Előre!
Már majdnem elkészültem minden karácsonyi mókával, végre-végre, jöhet a csomagolás, pakolás, mosás, mosogatás, virágöntözés, és aztán, holnap, reggel, busszal (áááá) irány Zalaegerszeg.

Befejeztem, becsomagoltam, elpakoltam, de mosogatni meg locsolni, azt már nem!
Öcsém is eljutott Pécsre a barátaihoz.
Karáááácsoooony...