Nem, a Pear & Vanilla Margarita nem tenne velem olyan, hogy 11-kor keljek... Hiszen nem is volt az igazi, mert, micsoda sértés, bourbon vaníliás kristálycukorral kevert cukorszirup volt benne, nem pedig vaníliarúddal érlelt tequila és agave; és talán körtepüré helyett sem az igazi a Sió.
De a Pear & Vanilla olyan jó-ó-óó...
Más kezdő koktélosnak ajánlom, ha már belevág, nőjön nálam nagyobbra (162 cm+), mert az a fránya shaker valahogy sehogy sem passzol a kezembe - az öcsémet (kb 180cm) elnézve marha egyszerűnek tűnt lefogni, rázni, emelni, izéé, én meg éppcsak nem fogtam két kézre. Ha mégis, soha nem vallanám be. Hiába ez a rész lenne elvileg a leglátványosabb, mert előadásomban, idézek (196cm), még nézni is rossz.
Egyébként agavé szirup állítólag beszerezhető bioboltokban, csak az alternatív édesítők között keressünk, és ne is emlegessünk mindenféle dobálva kevert alkoholos kutyulékokat:) A vaníliás tequilához sem kellene más, mint vaníliarúd és néhány hét türelem (és persze néhány üveg Ocho, hogy ne sajnájam olyan nagyon).
Szóval csak 3 cl frissen facsart citrom - 2 cl agavé szirup - 4 cl (?) körtelé - 4 cl vaníliás tequlia - 5 jégkocka. Rázva.
És tizenegykor kelsz fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.