Az történt ugyanis, hogy megbetegedtem, még egy hete, nagyjából abban a pillanatban, ahogy a buszról lehuppantam Zalaegerszegen, de másnaőra mindenképp, és azóta is ráz a hideg, krákogok és tüsszögök, és nagyon, nagyon elegem van. Hiszen nekem éppen az OTDK-dolgozatomon kellene munkálkodnom, amit a hétvégén el kell küldenem a témavezetőnek, eközben azonban zsepikkel vagyok körülbástyázva a spirálozott jegyzettömegek helyett, és bambán meredek ki a fejemből, ahelyett, hogy sebesen verném a billentyűzetet. Én, mert elveim vannak, vagy mi, rossz munkát kezemből ki nem adok, nade nem igazán látom a többi választási lehetőséget...
És akármit mondtam is karácsony előtt a teáról és iránta való szenvedélyes elköteleződésemről, ez változóban van...
De a karácsony persze krákogva és prüszkölve is nagyon kellemes volt, rengeteg ajándékot kaptam, szépeket és/vagy hasznosakat, könyveket, cédéket, borsokat, teákat, szószokat, ahogy azt képzelni se mertem volna. Azért a végén csak megkóstoltam az amarettós koktélt is (kiderült, a sok jég a siker kulcsa - legfeljebb a torkom bánta:)), forraltboroztam Danival Vácott, elvittem őt is a desszertszalonba, ahol, természetesen, mindketten el voltunk bűvölve. Azóta megjelent róla egy-két adat/ cikk, gyorsan ide is linkelem:
http://www.gusto.hu/cikk.php?OLDAL=1&CIKK_ID=1045
http://itthon.hu/desszert-szalon-080625
Elolvastam a régi-új Harry Potter-kiegészítőt, avagy a "Bogar bárd meséit" - azaz: The Tales of Beedle the Bard, nyilván ilyesmit nem veszek magyarul a kezembe. Elragadtatva nem vagyok, különösen az illusztrácókra gondolva - ha már úgyis kiadták a nagyközönségnek, megérdemelt volna egy grafikust; de a mesék kedvesek vagy éppen rémesek, nagyon szórakoztatóak, és, mint mindig, Dumbledore bölcs megjegyzései helyreigazítják a tévelygőket. A Kafka levese tényleg remek az elsőtől az utolsó sorig, most pedig Woody Allen Mere Anarchy című, új kötetének agymenéseivel szórakoztatom magam. A legszórakoztatóbb kulturális (?!) élményem viszont minden bizonnyal a Valami Amerika 2 volt - olyan egyetértésben röhögött a mozi nézőtere majd' két órán keresztül, hogy már-már közhelyes nemzeti víziók sejlettek fel előttem. Mindenkinek szívből ajánlom két világválságról szóló hosszasabb riport közé (vagy helyett).
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Tales_of_Beedle_the_Bard
http://www.valamiamerika2.hu/posts
És most tessék nekem soványmalacvágtában jobbulást kívánni! (Hátha a csuklástól elmúlik majd a köhögésem is...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.