A helyzet komoly.
Tulajdonképpen elérkezett az a pillanat, hogy nem igazán érdemes tovább keresgélnem a remekebbnél remekebb szakirodalmakat. Egy ideje az egymásra hivatkozás csapdájába estek, és újra meg újra ugyanazt olvasom - akkor, vége? Elkezdhetek írni? Pont most?
Azért még szerencsére van néhány száz oldal (vagy kicsit kevesebb) fénymásolatom, nehogy kétségbe kelljen essek.
Krakkó biztosan szép, mint mindig. Csak sok a latyak. Kevés a fény. De legalább a szociológiai könyvtár, ahol tegnap ücsörögtem, szép helyen van, kilátással a Planty-re. Többet nem is kívánhatnék.
(Na jó, esetleg egy kis vodkát a málnaszörphöz és tabascóhoz, amivel már rendelkezem...)
(Veszett kutyázni csudajó, ha éppen túl kevés a fény és túl sok a latyak. Meg a fénymásolat.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.