Tavasz van, ó.
Lent Sényén próbálok nem megbetegedni a keddi műtétem előtt, várom Istvánt, kezdem lassan a doktoris félévteljesítést, menedzselem azt az átkozott farmom a facebookon, bonyolítom majd a levelezésem Thesaurus Poloniae-ügyben, és nem, nem és nem merengek egy műtét lehetséges mellékhatásain. Legyen elég annyi, hogy meg vagyok rettenve. De egy hónap múlva már többé-kevésbé funkcionáló orral fogok rendelkezni. Az se semmi. Majdnem olyan jó, mint hogy mindjárt elkezdünk anyával kalácsot gyúrni :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.