Őrült hidegnek tűnik a -8 Varsóban, pedig tavaly ilyentájban -15 volt, széllel - persze Varsóban örökké fúj, a lerombolt városok átka a szabályosság. De hát van, akinek a kényelem a fontosabb - mégis csak mozgólépcső visz a várba, a várban, alagutak fúrják át a várost, száguldhatunk buszsávban (bár csak mostanában kezdik felfedezni a jelenséget), meg egyáltalán, kevés ember kényszerül arra, hogy régi épületben lakjon. Én épp költözőben vagyok egy varsói mércével koros, vagyis háború előtti csodába, ami szabálytalan, huzatos és hiányos, de ettől csak még közelebb áll hozzám. Tegnap este az ikeában bajlódtam a papírdobozokkal ahelyett, hogy itthon készültem volna a vizsgámra, aminek megvan az az eredménye, hogy alig aludtam, a vizsga pocsékul sikerült, de legalább a könyveim jelentős, de még mindig nem elég feltűnően nagy része dobozokban pihen. Volt két-három nap, amikor kiterjesztettem a káoszt a teljes szobára - mióta Olenka kiköltözött december közepén, minden nap minden pillanatában attól rettegtem, hogy valaki beköltözik mellém, és onnantól vége a tanulásnak (ó, van, amikor a csavargás végét rettegtem, most meg...) - de a héten kiderült, hogy tényleg letagadták a mellettem levő szabad helyet, hogy egérútat adjanak a vizsgaidőszakra, én pedig az utolsó utáni pillanatban, magamat tökéletes csődbe taszítva, de megtaláltam a mokotówi lakásom. Amot egyelőre egy geodétalánnyal osztom meg, nevetek is ezen - volt már geográfus, volt már két geológus, épp itt volt az ideje, hogy jöjjön a következő geo-. A közelben lesz börtön, vegyesbolt és metro. Lesz egy szobám, amibe bármikor eljöhet István. Aminek erkélye van. És amibe kreatív módon a zuhanyt befalazták, na de valami rossznak is kell a dologban lennie, ha már pestközeli árszínvonalon bérlek ingatlant Varsó belvárosában, nem igaz? Hogy fokozzam a dolgot - nem igazán vannak bútorok. Nem igazán van konyha. Egyáltalán nincs mosógép. Vécé pedig a többi lakással közös előtérben van. A konyhában nincs fűtés, de legalább csöpög a radiátor. A fene egye meg, ahogy erre gondolok, megtelik a szívem melegséggel :) Szóval, úgy tűnik, maradok. Egyelőre. Legalábbis amíg ki nem rúgnak. De még mindig ott az utóvizsgaidőszak. Ott van nekem V, akivel szintén kell foglalkoznom - nem tudtam már a vizsgák miatt átrágni magam az utolsó, több mint ötszáz oldalas köteten, de azért tudom, hogy... Na ez az, azt a kötetet nem feltétlenül esne jól lefordítani. De bár ott tartanánk. Ezen kívül? Tárul ki előttem a keleti világ, azt hittem, okos voltam gimnazistának is, elvégre az egyik legjobb gimnáziumba jártam az országban, és jórészt olyan tanáraim voltak, akikre örömmel tudok visszaemlékezni - de egyre jobban kezdem érteni, hogy otthon maradva és egy szemszögből figyelve esélyem sem lehetett volna bármit is megérteni. Egyre jobban csábít, hogy többet értsek, közben egyre nyilvánvalóbb, milyen elkeserítően keveset tudok. Nem tudom, mekkora baj, amikor valaki ismeret-junkie. Kicsit olyan, mint amikor otthagytam harmadévesen a filozófiát, és csak hónapok után, a vizsgaidőszakban kezdtem el olvasni - olyan volt az elmefilozófia és az ismeretelmélet, mint valami drog, mint amikor kiszáradva hirtelen nagy kortyokban iszod a vizet és érzed, ahogy visszamászik a sejtjeidbe az erő, élesebben látsz, jobban hallasz, kihúzod magad... Ettől még persze nyafogok, pánikolok, rettegek - sosem szerettem vizsgázni, benyelni és kiöklendezni, azt szeretem, amit van időm megtanulni, és emiatt nem is felejtem el a legkönnyebben. Ezért kell nekem szoba. Idő. Levegő. Tér. Remélem, végre elkezdődik az igazi varsói életem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.