ELVESZIK TŐLEM A BLOGOM!!!
És nem akarok a blogspotra menni, mert egyáltalán nem tetszik. Igyekszem kitalálni valamit...

Nagyon mókás dolog interjúzni, különösen, mert annyi és olyan bakit követek el, amivel meg lehetne tölteni egy "hogy-ne-csináld" egyszeregyet. Tegnap előbb jegyzeteltem a szituáció alatt, aztán kínomban összehajtogattam a papírt, és mikor már csak akkora volt, mint egy dobókocka, zsebrevágtam. Azt hittem, feltűnés nélkül. Erre távozáskor visszakérték, de mégsem ehettem meg gyorsan... Aztán sikerült a műanyag vizespohárral a kezemben kezet fognom és távoznom. A portással dobattam ki. Ha ezek után komolyan vesznek, valami gond van velük...
De valami gond volt ezzel a tegnapi dologgal. Indulás előtt a több hónapja tünetmentes vécétartályból ömleni kezdett a víz, nem sikerült gyorsan megszerelnem, úgyhogy csapelzárás, rohanás. Aztán ahogy siettem az állomásra, elkezdett zuhogni, és jól megáztam. A vonat Sződligeten lerobbant, és amikor éppen nem állt, egy lábbal hajtós dömper sebességével haladt. Ahogy kiértem a metróból, lecsekkoltam, hogy látok a Duna Plázával majdnem szemben egy újépítésű tégla irodaházat, nyugodtan bementem enni, aztán tíz perccel az interjú előtt átsétáltam. Majd 30 számot futottam az ellenkező irányba, mert mint kiderült, a másik oldalon is volt egy sokkal kevésbé impozáns téglaépítésű irodaház, amit nem lehetett a metróból látni...
Majd legközelebb

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.