Itthon, újra itthon. Nem túl részletes krónika következik.
Utazni jó?! - na igen, főleg, ha az ember csak azért is megnézi, hogy véletlenül nem áll-e meg a berlini vonat Vácon, pont azon a peronon, amiről aztán majd információhiány miatt elindul Budapestre reggel 7kor... Szokásos nemzetközi társaság, de olyan sótlanok ezek a világutazó amerikaiak-ausztrálok, vagy a pesti éjszaka tehet mindenről? Sok élménnyel nem lettünk gazdagabbak. Ha már a topiknál vagyunk, el kell mondanom: szeretem a prágai tömegközlekedést! Egészen remek. De ezt csak az tudja értékelni, aki próbált már rövidíteni várostérkép alapján. Aki látott az elmúlt napokban lógó nyelvvel kaptatni fel és még feljebb, az ismeri legújabb szlogenem: domborzati várostérképeket!!! Persze, mint mindig, gyalog szebb, egészségesebb, és ha én húzom, nem kell jegyet vennem a bőröndnek... (Nem, szerencsére nem büntettek meg.)
s mi jó falat... Az első három napban nem tettem a gasztronómia terén emlékezetes kéjutazásokat, de azért hálás köszönet a konferencia szervezőinek a szendvicsekért. Aztán csütörtök este az egyik Svejkhez címzett kocsmában Utopenci, azaz marinírozott szafaládé - sokkal kellemesebb, mint gondoltam, sook hagymával és sook rozskenyérrel, valamint szalonnás tócsnik. Másnap a Medvebocsokhoz címzett fogadóban sörös pörkölt (pivni gulás) knédlivel, salátákkal; este "Halott szerető lehellete" a Rudolfinum mellett, vagyis sajtos-fokhagymás-erőspaprikás tócsnik, de belekóstoltam a csülökbe, a kacsacombba párolt káposztával és knédlivel, a tejszínes raguban úszó marhaszeletekbe és a pácolt hermelinbe is. Teljesen meglepő módon szombaton csaptunk egy cseh-mentes napot: tüntetőleg egy kínaiban ebédeltünk, mert a Szent Tamás eltűnt; vacsorára és reggelire pedig salátát salátával (persze a majonézes-pikáns szafaládés gyönyörök is a hely szellemének tartozékai). Végül vasárnap, indulás előtt vissza a medvékhez: fokhagyma- és krumplileves, füstölt hússal töltött knédli káposztahegyeken, meg persze a szokásos kalandozások a többiek tányérján. És tiroli almás rétes. Pilzeni csak egyszer (de ha egyszer nem szeretem a világost...), barnában sajnos ki kell jelenteni, hogy a legjobb az U Fleku fájdalmas árú házisöre, közvetlenül utána holtversenyben a Budvar a Medvebocsoknál (U Medvídků; az ízéért) és az emlékeimnél nem is kicsit haloványabb Kozel a Fekete ökörben ( U Černého vola; a hangulatért). Megszerettem e cseh remekeket... (hehe)
Látnivalók - mivel ez már a második Prága-túrám, most kicsit inkább helyi szerettem volna lenni. Úgyhogy mellékutcákon csatangolások, Letnán át séta a városba, Vysehrad. Megéri. És persze a legszebb az öcsém lószobron a frissen vásárolt kardjával:)
Tudomány - nem sok előadást hallottam, de ezek közt kevés az eredeti probléma, előfordul érthetetlenre vágott tanulmány, és nálam mindenki szlávabb és legalábbis doktoranduszabb. Ezért aztán bébiszitterek váltják egymást mellettem, mert én vagyok az egyetlen, aki se csehül, se oroszul egy kicsit se gávárim - persze ők maguk között remekül elvitatkoznak szerb előadásról oroszul, miközben egyik se az anyanyelvük. Nem is értem, hogyan lehet egy ilyen helyen pirulás nélkül kikezdeni a szlávság eszméjét. Aztán az utolsó nap utolsó blokkjának kimentem, leültem, hadarva-hangosan felolvastam. Most már ezt is elmondhatom magamról. Ejjjha! A maradék ajándéktárgyakból így jutott nekem bögre, fájdalomdíjnak, mert hát az első, az csak az első... Pedig amilyen pofákat vághattam a közönséggel szemben, míg végig kellett hallgatnom egy cseh és egy horvát nyelvű előadást (persze, orosz és szerb és ki tudja, milyen vitákkal együtt), nem hiszem, hogy megérdemlem. Őrangyalaimról csak annyit, hogy az egyik újvidéki szerb, aki alsóban tanult magyarul, a másik orosz, aki Pesten doktorál, a harmadik kárpátaljai, a negyedik meg Csehországban ragadt palóc lány. Még merjen valaki csúnyákat mondani a közép-európaiságról!
Kaland - hát, nem nagyon, pedig egy kis abszurd jót tett volna a lelkemnek. De azért láttam este nyolckor, a vaksötétben várost néző keleti turistacsoportot, akik valószínűleg hajnalban indultak is tovább. Láttam keleti nőt, fülhallgatóval a fején elmerengve csücsülni egy kőszent lábainál a Károly-hídon, míg a férje egy méterrel arrébb türelmesen nézte az éjszakát. A választási kampány miatt ingyen sört és kolbászt osztottak, itt láttam viszont a három amerikai klasszika-filológus ösztöndíjast a vonatról. Aztán a konferencián láttam egy lengyel lányt előadni, aki minden bizonnyal szenvedélyesen szereti a középkort és a forráskritikát, mert állt-ült-térdelt-hadonászott-lábát székre rakta, míg felolvasta a mondandóját. Cukiság-index szerint a csúcs "bokorkutya" volt - ugye mindenki látott már kutyát, ami a szájában viszi a pórázt, ahelyett, hogy hagyná a nyakára csatolni, és tudjuk, hogy a kutyák szeretik a botokat - nade ennek a nagytestű szépségnek a szájában egy kisebb bokor volt, és azzal sétált a gazdik mellett farokcsóválva.
Nyelvi kalandnak a csúcs a csütörtök reggeli párbeszéd a takarítónővel, aki jött a szobámat rendberakni: mosolyogva, hosszasan magyarázta csehül, talán azt, hogy neki azt mondták kiköltözöm, és meg hasonlóképpen próbáltam elmondani lengyelül, hogy természetesen, azonnal távozok. Aztán néztük egymást és nevettünk, mert egyik se értette a másikat igazán. A végén ő nyert: szépen lassan, nagyjából igekötőkkel megbeszéltük: Kimegy? Hevesen bólogatok. Itt semmi? Tovább bólogatok. Nem vissza? Most rázom a fejem. Egymásra mosolygunk, aztán megy mindenki a dolgára:)
Számítástechnikai kalandnak az illett be, hogy itthon kikapcsoltam a touchpadet, mert mindig megviccelt gépelés közben; aztán nem csomagoltam el az egeret, hiszen minek. És akkor, kedd este, a kollégiumban, próbáltam visszaemlékezni azokra a korokra, amikor még nem volt se touchpad, se egér... Sikerült, persze. Ha valaki ekkora bakit követ el, a windows gomb nyitja a start menüt, és a vezérlőpultban az egérbeállításoknál lehet visszakapcsolni a touchpadet. Phű.
Végül töredelmesen bocsánatot kérek minden magyartól, akikre fújtunk út közben. Na jó, nem azoktól, akik nótákat harsogtak az U Flekuban - megjegyzem, amint eléjük rakták a számlát, az asztalra csaptak, elnémultak, és egy pillanat múlva eltűntek. (Okulásképpen, 79 korona egy Becherovka és 59 korona 4dl a házi barnasörükből.) Hazafelé egy cseh benzinkúton fizetni akart apa a tankolás után, amikor is ráförmedtek a pultnál, hogy hiszen ki van írva, hogy nem működik a kártyaolvasó... Dehogy volt kiírva, a csehek röhögtek a hátunk mögött, a végén aztán maradék pénzekből és épp ott pihenő magyarokkal rögtönzött pénzváltó segítségével megoldódott. Úgyhogy köszönjük az ismeretlennek, aki váltott. Hádde magyarok vagyunk, neeem?

Linkajánló:
http://www.prazskymost.cz/
http://www.usvejku.cz/
http://www.umedvidku.cz/
http://www.ufleku.cz/
http://www.hostelworld.com/hosteldetails.php/ApartmentLetna-Prague-28056
Ez tényleg nagyon jó szállás, ha az ember nagyobb társasággal megy! (...és már kinőtt a hostelesdiből, de még mindig nem szeretne hoteltarifát fizetni...) 4700 forint fejenként, 5 személyes, közel a tömegközlekedés (C metró, villamos), de aki szeret sétálni, 20 perc alatt a belvárosban van, méghozzá az egyik legszebb parkon keresztül, ahonnan csodás a kilátás a belvárosra. A borosüveg az asztalon nem vicc, tökéletesen felszerelt konyha, szélessávú internet, parkolás zárt udvaron, nyelveken beszélő, rugalmas tulaj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.