Komoly gondban vagyok. Egyszerűen semmi nem kell karácsonyra, ezzel pedig kezdem teljesen összezavarni a környezetem. Már azokat, akik nem akarnak könyvet venni, és táboruk, persze, egyre népesebb. Dehát könyörgöm, mit gyűjtsön egy bölcsész? Lepkét? Szalvétát? Bélyeget?
Bár állítólag ez a tél slágere, nekem nem kell több sál, se sapka. Az őrült kalapokat pedig, valljuk be, hiába szerettem eddig is, egy pillanatig se hordtam.
Következő lehetőség: drágább ruhanemű. Kosztüm legközelebb az államvizsgán, de leginkább a diplomaosztón kell majd, és őszintén szólva: nem hiszem, hogy tudom, hogy fogok festeni 7 hónap múlva. Hátha nádszálkarcsú leszek. Esetleg kiselefánt. Továbbmenve: nem kell kabát. Az egyik olyan idétlen, hogy sosem volt divatban, a másik olyan elegáns, hogy sosem megy ki belőle, a harmadik kötött gyapjú és reménytelenül szeretem, a negyedik narancssárga, bohókás, meg vad. Minek nekem ilyen tigris mellé még egy? Többi ruhaneműmről eldöntöttem, a végsőkig hordom, különben sosem lesz szívem kidobni, a gardrób meg lassan ránk omlik. Tehát ruhanemű kizárva.
Aztán: lakásfelszerelés, elektronika. De ha egyszer minden van, ami kell? Biztosan jó lenne egy icipici laptop, de már így is alig használom a sajátom, a palmtopom meg évek óta nem vettem elő, legfeljebb nosztalgiázni, akkor meg minek ekkora kiadás? Az iTouch és klónjai is nagyon dekoratívak, de nekem nem is szabadna igazán hordozható lejátszókkal zenét hallgatnom, amilyen kis süket vagyok. Megaztán így is két mp3-lejátszónk van... A konyha túlterhelt gépekkel és olyan aprócska, hogy ha bekerülne az általam olyannyira vágyott tisztes tűzhely, és elrikkanthatnám magam: Rezsó, ágyő! - szóval akkor én nem férnék be. Hasonlóan nem feltétlenül ez a legjobb pillanat rozzant Hajdú mosógépünk leváltására, elvégre mi van, ha jövőre világgá megyünk? Pbált már itt valaki költözéskor mosógépet cipelni? Na ugye...
Lakásfelszerelés. Szedett-vedett IKEAval vegyesen, de a miénk. Nincs mit lecserélni, tartjuk magunkat még jópár évig, vagy amíg az ágydeszka engem megbír. Azt meg már sokszor kijelentettük, hogy több könyvespolc ebbe a lakásba nem jöhet.
Jármű. Van nekem bicajom, görkorim, meg MÁV- és BKV-bérletem. Jogsit karácsonyra? Nincs nekem elég bajom? (De eddig még ez volt a legértelmesebb ötletem, kétségkívül, nem véve persze számításba, mennyibe is kerül az eféle móka manapság...)
Marad a bögre (és a teák s kávék). Igen, végülis szeretem a bögréket, főleg mióta halomra török minden törhetőt a lakásban, és ha az esszék hossza fordítottan arányos az alvással töltött órák számával, több mint valószínű, hogy ez így is marad... Ez, óvatos becslések szerint, tíz bögrét jelent, meg sem említve az esetleges készleteket, mellécsomagolt porcelán kiskanalakat meg alátéteket. Ajjajj, a végén szükség lesz egy új szekrényre...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.