Kéne szerkeszteni, szervezkedni, fordítani meg ellenőrizni, közben államvizsgára készülni meg órákra, és a bürokráciával hadakozni meg a számos, ámde felesleges kilókkal. Mosolyogni, mi több, vigyorogni. Átgondolni, számot vetni, felhorkanni, megnyugodni. Meg ilyenek.
És ehelyett már megint egy szerencsétlen nyöszörgő kis számítógépes játék-junkie lettem, aki valami csodát vár, mintha hinne az ilyesmiben.
Szóval csupa pozitív dolog történik, alapvetően, csak én vagyok egy ilyen kis kekec. Izé. Suta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.