Ebből is látható, hogy minden a legnagyobb rendben. Kezdek ugyan begolyózni az itthonléttől, és kicsit várom az egyetemet, hogy rendszert vigyen az életembe, még ha ez azt is jelenti, hogy még Istvánnál is korábban kell majd kelnem legalább heti egy nap, pedig a vele-kelés sem az erősségem. Még 10 oldal, és megvan a tanári szakdolgozat angol-filós része, de nyűg minden leütés, nyilván. Ezért is kaparok egész nap felváltva két klaviatúrát, az egyiken megy a skype és a böngészés, a másikon szép rendben sorjáznak a betűk a wordben, és csak úgy duruzsol a nyomtató.
Nade lassan vége lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.