Bár sajnos vége a nemzetközi nőnapnak, azért ma is felkelt a nap - már amennyire itt fel szokott. Az ég piszkosfehér, de felhő, se napsütés, se hó, se szél, se semmi. A hőmérséklet is pont a kipárnázott télikabát és a tavaszváró dzseki között, de még inkább az előbbi. Továbbra sincsenek virágok, a fű nem zöld. Poznan.
Tegnap húsz percen keresztül buszoztam az IKEAból a villamosig, és semmi mást nem láttam, csak paneleket. Végtelen panelsorokat, panelköröket, panelhlmazokat, panelrengetegeket. Majdnem mindegyiken hatalmas fényreklám hirdeti, hogy ez most a Fiatalok Lakótelepe, a Jagielló, vagy a Fehér Sas I. Persze nem működnek, csak tekeregnek a színes feliratok az építőkocka-házak tetején, és minden lakótelepi épületen futurista fontokkal a számok: 46-os épület. És gyakran el százig és tovább... Poznan nagyobbik részében nincsenek utcák, még az újabb társasházak is besimulnak a környezetükbe, korán szürkülnek, és felveszik például a megtisztelő 86-os épület nevet. Minden lakótelep gondosan meg van tervezve: tartozik hozzá egy csinos betontemplom; tőle nem messze piac. Valahol a szélén bolt, nem messze tőle iskola (talán, hogy a munkából hazatérő anyuka összeköthesse a kellemest a hasznossal, felmarkolja a gyereket, és irány shopping?); van továbbá egy kis posta és orvosi rendelő. A szélén néhány garázs - emiatt ma minden udvarnak vagy útnak nevezhető négyzetmiliméteren kocsik állnak sorban). Borzalmas ez a hely, nem tehetek róla. Talán majd ha kizöldül...
De szerencsére történnek itt más dolgok is, nem kell mindennap kibuszoznom a világ végére virágot venni magamnak (most mindenki döntse el, hogy inkább Kis Herceg, vagy inkább elvonó utáni kapcsolatépítés, remélem, egyik sem...)
Csütörtökön szerencsére elindult az Elidegenedés szeminárium - jó, tudom, de ebben a városban nem lehetne "Sugárzó életöröm" vagy "Boldogság a költészetben" speckollt hirdetni. Vagy csak mi vagyunk mind ilyen bénák, közép-európaiak. Elolvastam Witkowskit, és roppant büszke vagyok, mégiscsak 340 oldal lengyelül... De nem csak a méret. Továbbra is fenntartom, hogy a könyv nagyon jól van megírva. És bár először felébreszti az emberben mélyen nyugvó homofóbot, azért hamar elcsitítja. Egyrészt, mert egy idő után megnyugszunk, hogy ez bonyolultabb, mint amin egy szimpla homofób már őrjöngene. Másrészt, mert devianciának deviancia, de egy idő után nem tűnik olyan szélsőségesnek, radikálisan megélt életfilozófia, az tagadhatatlan, de mégis - van benne rendszer. És szerencsére van benne fél oldal, ami nekem direkt fontos, a feminista szemüvegemmel, amikor arról ír, hogy a nőkép, amihez ragaszkodnak és magukra vállalnak, a férfiak nőképe, elvégre mégiscsak azok - és nem is vágynak emancipálódni.
Sajnos a feminista kurzusom vezetőjéről kezd kiderülni, hogy sokkal inkább feminista szemellenzője, mint szemüvege van, ráadásul valami nyolcvanas évekből ittragadt, neonszínű modell. Néha úgy érzem, nem sokkal van messzebb a Lubiewo figuráitól... Meglepő az is, hogy a szemináriumon mennyire nem emrül fel az emberekben, hogy az emberi értékeket, jellemzőket, tehetségeket nem feltétlenül kellene szétosztani nő és férfi között. Arról beszélve, hogy kontinuumot képeznek a női és férfi értékek, a táblára egy skála került fel, közepén nullponttal, ami egyértelműen felállítja a dichotómiát - pedig ez egy feminista kurzus, vagy nem is? Nem akar igazán emancipálódni, és nagyon sokan vannak így vele.
De pénteken igazából nem feminista szeánszot tartottunk, hanem eljött előadni maga Richard Shustermann, a szómaesztétika és hiphopfilozófia fenegyereke. És tényleg az, tényleg jó, tényleg hiteles. Előadónak csapnivaló; ha én leszek a Világ Ura, ami csak fényévek kérdése (porból porrá léve előbb-utóbb csak belekeveredek valami diktátor porhüvelyébe), azonnal eltörlöm az akademisták felolvasott előadásait. Szégyen. És ehhez mindenki a legszélesebb ásításaival, a legbambább magaelénézéseivel, és feltűnő bóbiskolásával asszisztál. (Most a poznani egyetem társadalomtudományi tanszékének professzorait idéztem meg...) Főként az "Ismerd meg önmagad!" parancs filozófiatörténeti távlatokban történő elemzése, támadása és megvédése volt a feladat. Vita - és kell, mert ez gyakorlati filozófia, messzemenőkig, nem véletlenül tart workshopokat is időnként...Még egy nyomorult, aki szeretné komolyan venni, hogy a filozófia megjavíthatja az emberek életét, ráirányíthatja őket a metafizikai kérdések megválaszolására észrevétlenül, hogy annak valódi haszna is legyen - hát, üdv a klubban. (De akkor miért olvassa fel az előadását???)
Tegnap aztán, hogy tetőzzem a kulturális élményeket, elmentem a Sweeney Toddra - szerencsére, musical tényleg nincs hangalámondással (remélem). Nem igazán Tim Burton, mert hiszen a történet csak kedvenc - emlékezzünk az Álmosvölgy legendájára. Míg az emberpitesütő nem festi fel eljövendő életüket a Charlie és a Csokigyár vagy a Nagy Hal színeivel, majdhogynem észre sem vennénk, kivel állunk szemben - de az is tudvalevő, hogy így borongani csak Burton tud. Minden a helyén van, jók a dalok, szépek a képek, szürke az ég, az éj meg fekete, és kegyetlen az élet, ha még a szeretet sem találja a helyét benne. Persze a karakterek megszállottak, egyetlen dolog mozgatja őket, de nem érezzük őket egysíkúnak (najó, kivéve a boldog ifjú párt, de a szerelmes ifjaktól nem tagadható meg ez a homogenitás!) - a szenvedély, ami hajtja őket, vihar, ambivalens érzésekkel terhelt, ebbe még akkor is belegondolhatunk, ha nem húsospitét majszolunk éppen a patkányokban gazdag valahai Londonban. És persze a történetnek az igazi Rómeója és Júliája Todd és felesége, mintha a zárójelenet átvágott torokkal egymást karolása valami klasszikus feldolgozásból lépett volna elénk, radikális interpretációjaként a régi történetnek és az önemésztő a-ha-tal-mas-sze-re-lem-nek.
Szép napot mindenkinek:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.