Édeseim, én olyan fáradt vagyok. Nem lehetne, hogy mikor holnap reggel felébredek, mégis kedd reggel lesz, megnézem a leveleimet, válaszolok azoknak a csajoknak, akikkel olyan szívesen laktam volna együtt, és megyek a tutiba Lengyelországba bele, ahelyett, hogy elszontyolodva, elanyátlanodva (mivel alszik), mint akinek se kutyája, se macskája (hála az égnek, mert a családi eb is elég hangos...), meg olyan vörös szemekkel, mint az Ayers-szikla (az Uluru... az a nagy, nagy, vörös, ausztrál hegy) (igen, amelyik a képeslapokon van)... Szóval, csücsülök a családi gép előtt, reggel óta, mert ma maratoni online útvonaltervezést tartottunk, a skype, a yahoo és a t-mobil szövetkezett az újabb londoni családi kiruccanás sikere érdekében. Az erő velünk volt, úgyhogy oda hátradőlve mehetek, Poznannal ellentétben. De hamarosan annyira rendbe jönnek a dolgok, ameinél jobban rendbe se jöhetnének, és nemhogy hanyattdőlve, de a hátamon hemperegve, és vidoran kuncogva fogok odazötyögni. Ezt most már tényleg le kellene kopognom, de nincs semmi fa a közelben... A bútorlap azért mégse számít talán... Még az ajtóm se az, ami már kétszer megtréfált ma, mivel egyszer, hangsúlyozom, távollétemben!, leesett a kilincse, amiről persze az ágyrajáró turista csemetéjüknek édesszüléi nem szóltak... Aztán csemete hosszú évek gyakorlatának megfelelően becsapta az ajtót, mert máshogy sosem záródott (természetesen idegességemben, dühömben, bánatomban vagy felindultságomban is mindig igyekeztem a legcsendesebben helyére billenteni a zár-nyelvet...), na akkor az ajtó többé nem nyílt ki. Én meg ott álltam mint... Katiban a gyerek. Ezt már rég szerettem volna leírni, jó anyámtól tanultam. A szomszéd mentett ki. Nem egy fehérlovas herceg, ellenben isteni csoda hírnöke, mert kamionsofőr lévén ha két napot van otthon hetente, és ráadásul jól bánik a csavarhúzóval. Dehogy ez milyen elkeserítő. Úgy éreztem magam, mint hisztis Myrtill, akit éppen pityergés közben kapott el a baziliszkusz - nekem elég lett volna az albérlet elvesztése feletti bánatommal is szembenézni ma este, nem számítottam a zár távozó darabjai keltette lyukkal...
(Tudom, ennyi Anhri Potyiér ár káros az egészségre...)
(A kártya egy HP tarot-pakli része... szerintem érdekes...)
http://www.nasubionna.net/tarot/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.