Nem érdekel, hogy nem vagyok szolidáris.
Nem érdekel, mostanra, hogy miért tüntetnek, és ez igazságos-e vagy nem.
Nem érdekel, hogy ez a legkevésbé sem megfelelő attitűd a részemről, ha már etikával, egyenlőséggel és hasonlókkal szeretnék foglalkozni.
Nem tudunk hazajutni, csak ha átszállunk Kecskeméten vagy Jászberényben, összesen jó három-négy óra alatt feljutunk Pestre, ahol aztán a város másik végén felszállhatunk a váci buszra, hogy még egy-másfél órát zötyögjünk.
Én is akarok negyedmillió forintot, csak ha akarok szerezni, akkor az ötegészes átlagomra apellálva beadok egy ERASMUS-pályázatot, és nem tolok ki többezer nyomorult ingázóval.
Talán ezzel a tettemmel helyreállíthatom kicsit a renomémat, mert amiket a sztrájkoló vasutasokról gondolok, az oly' cifra, hogy jóegypár hellyel is hátrébb csúszhatok miatta a mennyország várólistáján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.