Förtelmes, borzalmas és gyalázatos. Dehát mit lehet tenni? Szegény ártatlan blogok vonzzák az ilyen szemetet. És holnaptól úgysem lehet viccelődni.
De mellékelek még egy-két sztorit, amiben sajnos kicsit szidni kényszerülök Zeget, de egyiknek sem ez a lényege...
1. Egy újságárusnál a fő utcán.
-Jó napot kívánok, van decemberi Nagyvilág?
-Micsoda?
-Nagyvilág.
-Soha az életben nem hallottam róla. Mi az?
-Irodalmi periodika.
-Akkor olyan nagy színes, gondolom?
-Nem, egy irodalmi havilap, közepes méretű, kék...
-Sohasem hallottam róla. Majd kérdezze még meg, de biztos nem jött...
2. Alexandra könyvesbolt, Zala Plaza, középkorú eladó
-Jó napot kívánok. Meg szeretném kérdezni, megvan az Osiristől az Idegen szavak szótára?
A nő odamegy a számítógéphez, gépel, gépel, értetlenül néz rám meg a monitorra, amikor a megszólal a mellette pakoló, kábé velem egykorú eladó srác.
-Az a kiadója...
(Mondanom sem kell, így már sikerült megtalálni...)
Ugyanott két órával később, ugyanez a srác elrikkantotta magát a karácsonyi csomagokkal sorbanálló, poposított vallási kommerszet hallgató tömeg feje fölött:
-Te, az Antikrisztus megvan? Hol van?

(Jó, persze lehet, hogy csak én keresek mindig rossz könyveket...)

KIEGÉSZÍTÉS.
Csak hogy ne mindig kis városomat kelljen szapulnom ezen a szép napon, ím egy történnet Pécsről. És kicsit korábbról, ahogy azt a példa is mutatja. Elszenvedője Szöszi, a néném.
A helyszín a Baranya Megyei Könyvtár.
-Jó napot kívánok. Egy Rimbaud-kötetet szeretnék.
-Azt a Stallonésat?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.