Mikor a nap felkelt, én már és még az influenzámmal küzdöttem, míg István mellettem mocorgott, nem túl szolidárisan, de mit várjak valakitől, aki az egész éjszakát átutazhatja Magyarország felé csacsogó lengyel-szlovák-magyar-román (végcél: Bukarest!) társaságban. Mi ebből a tanulság? Attól, hogy Te sok vodkát iszol, az este valójában nem lesz melegebb. De mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom a lengyel töményeket, reggel, délben, este, egészségre!, meg a gyógyító hatások miatt is. Amúgy nem hiszem, hogy a gyógyszertárak csődbe mennének a szupermarketes fájdalomcsillapítók miatt, mert ha valakinek nem csak a feje/ torka fáj, hanem mondjuk bedugult az orra, már kénytelen elzarándokolni a legközelebbi apteka-ba orrcsöppért - feltéve, hogy vagyunk olyan kreatívak, hogy elmagyarázzuk lengyelül, mi is fáj és hogy kéne ezen segíteni. Ezzel nem arra akarok utalni, hogy a lengyelek nem segítőkészek, de vannak dolgok, amik nem férnek össze a lengyel néplélek rezdüléseivel, mint a mosogatószivacs (vs. kendő) vagy a tusfürdő (vs. szappan), nem is beszélve arról, hogy egyes ostoba külföldiek nem akarnak mindenhez vegyeskáposztát enni (értsd: a kínaitól a grúz étteremig) - szóval, vannak helyzetek, amikor az elszánt magyar részképzéses csak nem kérheti azt, amit az előtte érkező, és kénytelen kézzel-lábbal magyarázkodni... Miért jó ma Krakkóban? Mert a hőmérséklet megütheti talán a 10 fokot is, mert ezen a szép ünnepen bárhol jobb, mint Pesten a Kossuth téren, mert ma nyitva lesz a plakátgaléria, és mert a város csodás lenne fagyban, tüntetőkkel és bezárt galériákkal is. Felhívom mindenki figyelmét, hogy találtunk olasz presszókávét a belvárosban (330 Ft), kiváló a grúz étterem, a pieroginak nincsen párja, a pohárból szürcsölt zurek viszont égeti a nyelvet. A lengyel politika ma is mérges, de annyira nem, mint a honi. A lengyel irodalmi élet ott székel, ahol a presszókávé meg a jazz-zenészek, aki nem hiszi, látogasson meg, van némi esély rá, hogy 5600-ért kétágyashoz juthat a mi kis kollégiumunkban a város szélén, de ahová a villamos még jár.  Csókolok mindenkit, bevetjük magunkat a galériákba, szeretettel gondolok a pesti tülekedésre (ahol gyakrabban kérnek bocsánatot, mint idekint), a piliscsabai naplementékre, a váci szomszédokra (soha...), a zalaegerszegi-londoni-pesti-győri (jóég) családomra, akik a legkevésbé sem fogják olvasni ezt az oldalt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.