Kedveseim, én is tudom, hogy nem szép dolog eltűnni, szó nélkül; megjelenni, szó nélkül; vagy nem megjelenni, szintén szó nélkül, és utólag lebukni, hogy Magyarországon ténferegtem (940 kilométert!!!) egy hétig... A kis vendégszereplésért nagy árat fizettem, súlyosabban egy menettérti Cracowianál, mert feléledt bennem a honvágy - nem igazán értem, mert nem hiányoznak se a magyar emberek, se a koszos Nyugati, se a piliscsabai nyüzsgés, se, se, se. A túró rudi igen, de mindenkiben ez az első pszichikai reakció az anyaföldtől való elválásra; valószínűleg még az életveszélyesen tejcukorérzékenyek is arra a kis roppanásra meg édeskés túróra és majdnem-csoki-étbevonóra vágynak... Ne vegyetek tescósat. Soha. Nem véletlen, hogy a magyar kolónia hűtőjében (értsd: erkély, amit délután még a nap is süt) csak a friss állapotban is megközelítőleg életveszélyes CBA túró csokiból halmozódtak fel nagyobb készletek. Romlottan. Mert kényes dolog a házi hűtés napjainkban Lengyelországban, a nappali hőmérséklet +18-+2 fok között jár valahol, Murphy törvényei szerint nagybevásárlás után higany a magasba!, ha viszont nem mertél, és éjszaka hiába kutatsz a párkányon valami kis maradék sajt után, csontig fú a szél... Ma gondosan rejtőzködöm, mert a kultúracsoporttal elméletileg lengyel hegyi pásztorok dalait kellene előadnunk nagyközönség előtt. Aki hallott már énekelni, részegen vagy józanon, pontosan tudja, hogy még a góralok birkáinak is jobban menne nálam... És ez az egyetlen szabad délelőtt, a boldog magány ideje, csak én, és az egekbe törő IKEA-bambuszom. Az óraketyegés. A buszok és autók a mellettünk haladó soksávoson. A krakkói külváros lélekemelő látványa. És a határozott téliszalámiszag, mivel tegnap sötétben falatozgattunk, és be kell vallani, fogalmam sincs, hogy honnan fog előkerülni a legújabb apró darabocska... Igen, ez is a lengyel nyelv alig észrevehető hatása magyarságomra, ez az ostoba becézgetés, söröcskével, kávécskával, míg az ember minden "-ka" végződő szóról azt reméli, hogy valami kedveset jelent... Azért csak óvatosan. A cipa például egy csúnya szó lengyelül... hát... tekintsétek anagrammának... (a "ci" kombináció kiejtése a lengyelben "csi". Aki még ezután sem tudja, annak fizetek egy teát, mert annyira ártatlan ember, hogy nem hívhatom meg egy sörre sem...) De megnyugtatok mindenkit, az Alkonyattól pirkadatig című, egyébként nem feltétlenül széplelkeknek szóló film feliratozásakor a lengyelek ezt is kicsinyítő képzővel fordították... Semmi sem lehetetlen. Végül mindenkit megajándékozok egy jótanáccsal, amit elvileg másnaposok hajnalának szebbétételére fejlesztettek ki, hát, aki végig bírja nézni olyan igazán fejfájósan, annak tényleg egy sört fizetek. Aki nem akar berúgni, ne tegye. A lengyel állam is annyira erőlködik, hogy el sem hiszem. Külön kasszánál és boltban van csak alkohol. A nemzetközi IKEA négyszer annyiért árulja ugyanazt a dugóhúzót, mint Pesten. Nem lehet felespoharat venni!!! És ez nem a 2-4cl EUs szabály remek eredménye. Egész egyszerűen a legnagyobb elérhető stampedli 30ml. Kivéve a kocsmákban, de őszintén, azokat nem is a helyi alkoholistáknak szánják itt Krakkóban... Megyek galambot üldözni. A link pedig: http://www.rathergood.com/first_drink/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.