Vácon esik a hó:)
A hetedik napon pedig el fogok indulni.
Most elindulok ügyintézni, és csak a csoda menthet meg attól, hogy mire dél körül hazaérek, ne egy halálosan felhúzott bepörgött fúria legyek, úgyhogy nézem még kicsit az ablakból bamba vigyorral, hogy jé. Esik a hó.
(És bízok a váci ügyintézők korábban már tapasztalt nemes lelkében és szándékaiban.)

Vácott latyak, szürke ég, letargia. Akarok egy olyan nagy rózsaszín fánk-izét a desszertszalonból, aminek biztosan rózsaszín az íze is, és azonnal a régi Barbie-házamban érezhetném magam tőle, ahol a mosatlan is csak a falra volt festve... Bár, ha választhatnék, nem ebbe a műanyagvázas papírcsodába költöznék be, hanem a windsori királyi babaházba. Vagy legalábbis, alább adva, abba, amit másodszorra csinált apa, három szint, üveg tolóajtók, beépített tetőtér... Még ha a világítás kivitelezése végül el is maradt valamiért?! Rejtély.
A váci adminisztráció csodás.
A váci őrültek nem csendesek. A dm-ben érkezésemkor éppen zokogott a pénztáros, mert valami bekattant hölgyemény, miután közölte vele a biztonsági őr, hogy nem tudja megmondani, mi hol van ("hiszen nem ez a dolga") elkezdett kiabálni és polcborogatással fenyegetőzni, ha nem kerítenek neki azonnal egy eladót, és a végén ki kellett tessékelni. Talán nem egészen ez a polgári elégedetlen-/engedetlenség legmegfelelőbb formája...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.