A Slumdog Millionaire rengeteg Oscart kap - na ugye megmondtam.
Végre megnéztem a Dogvillet - végre valami eltéveszthetetlenül művészfilm, aminek úgy van pesszimista (?!) befejezése, hogy mindeközben belefér egy csavar. Nagy csavar. Elég legyen a moralitás nyafogással való azonosításából!
Voltam tegnap a krakkói Nemzeti Múzeumban - csupa kellemes kortárs élmény ért vasárnap - ahol végre egyszer láttam jelentést nem teljesen nélkülöző (avagy nem pusztán fárasztóan öncélú) képeket, többek között Warholtól. Pedig gyakran kezdtem már félni, hogy úgy rá lehet unni, mint Dalíra. (De ugyanott remek középkori üvegek és szecessziós bútorok, nem is beszélve egy-egy olyan 20.sz. lengyel alapműról, ami a szakdolgozatomban is fel-felbukkan - lsd. fentebb: Stanisław Wyspiański - Polonia.)
http://www.muzeum.krakow.pl/Wystawa.215.0.html?&tx_ttnews[tt_news]=1073&tx_ttnews[backPid]=26&cHash=b2854b3426&L=1
Itt rekedteknek jó hír, hogy lehet kapni valamit, ami ugyan csak annyira hasonlít a túró rudira, mint a Fasolka po bretońsku a babfőzelékre vagy a gołąbki a töltött káposztára, de azért magyar, túró, csokival bevonva (60%!), és rúd. (Aki rájön, hol lehet a zenét kikapcsolni a honlapon, mindenképp megérdemelne egyet...)
www.qhipa.com
Üdv mindenkinek.

PS. www.desszertszalon.hu :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.