Tegnap kimentünk a temetőbe Törökszentmiklóson, és, csak hogy a lelkem rendbe jöhessen, helyreállt a világban a morbid-furcsa gesztusok és a rémes patetizmus egyensúlya: két édességárus is feltűnt a koszorúsok között, és velük: a medvecukor!!! Ennek az egynek legalább a színe illett az emelkedett alkalomhoz... De, sajnos, tényleg nem olyan, mint gyerekkoromban, újabban túl zselatinos... Persze, ha valaki tudja, hol lehetne olyan igazán igazit venni...
Más.
Megnéztük a Hellboy II-t. És csalódtunk. Pedig én annyira bíztam a fickóban... A Faun labirintusától eleinte azt vártam, hogy mese lesz; másodszorra nézve már nem tűnt olyan rossznak a valóság túlsúlya. Nade ezúttal túl sok lett a mese, ennek meg persze a történet látta kárát; a lépések nem kifejezetten logikusak, de a fantasyk koreográfiája alapján túl könnyen megjósolhatók előre. Egysíkúak a szereplők. Elvarratlanok a szálak (de mennyi!). Azért a látványt és a mesét szerettem. Remélem, esébe sem jut megrendezni a harmadik részt. Inkább dolgozna fel valódi meséket...
Persze, Gaiman-hétvégét tartunk Istvánnal, mellette azért nehezebb labdába rúgni, mert (legalábbis néhány művében) nagyon ügyesen vegyíti a valóságot a képzelettel. Úgyhogy Sosehol meg Amerikai istenek, Guillermo Del Torot meg feledem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.