Francba a civilizációval. Az öcsém elrepült Londonba, én hazazötyögtem Vácra vonattal, és most 9:17-kor a számítógép előtt ülök és blogolok, ahelyett, hogy Barnakutyát terrorizálnám szappanbuborékokkal meg Offspringgel, esetleg a medencében pancsolnék, vagy csak szimplán a szalonnás tükörtojás maradékain csámcsognék. Behh.
Kishírek a nagyvilágból.
Már 3 napja 24 éves vagyok. Sto lat.
Október végén megyek előadni a Fiatal Szlavisták Konferenciájára Prágába. Juppííí.
Ma könyvtárrá teszem az eddig határesetnek tekinthető dolgozónkat, megvannak az új polcok:)
Este pedig megyek és veszek magamnak az IKEAban egy helyes kis pozsgást, mert ugye növény nélkül nem élet az élet, és István kivégezte az utolsót is. Bár... jut eszembe... A méretes bambuszom még mindig él. Ha kijön, veszek neki egy padlóvázát, hogy ne legyen olyan mérhetetlenül haragos... Mindig félek, hogy egyszer, amikor gyanútlanul sütöm a hagymás tojást a rezsón, rám támad.
Úgyhogy jól vagyok. Kipihenten. És tényleg nem vágyom se a nagy-, se a kisvárosokra jelen pillanatban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.