A fene se gondolta volna, de nem is tesz nekem rosszat, ha hirtelen napokig "buy nothing day" van pénzhiány miatt. Ettem példul kukoricapelyhet sárgadinnyekockákkal, tonhalas-olajbogyós spagettit, meg borsólevest galuskával. És még mindig van itthon ennivaló, bár be kell vallani, azért kezdek kifogyni a zseniális anti-maradék trükkjeimből:) Végülis csomagolás, indulás 9 nap múlva!!! És nem hagyunk hátra semmit! Na jó, megkezdett szárított bazsalikom-csomagokat és némi teafiltert, esetleg...
Ma leadtam az igazolásaimat, hogy kiállítsák majd az ERASMUS végbizonyítványt, de persze hátha levizsgázok még jövő szerdán Elidegenedésből. Látom magamban a lehetőséget. Csak várok még egy kicsit, amíg leülepszik bennem a camp, Lacan tükör-elmélete, Turner rituális folyamata (ami szerint én most minden bizonnyal köztes fázisban vagyok), a posztkolonialista, meg a feminista irodalomelmélet. De, először is, a fent emlegetett borsóleves, galuskástól.
Aztán majd meglátjuk. Természetesen szándékomban áll minél hasznosabban tölteni az utolsó másfél hetet. Mindenképpen. Feltétlenül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.