Kedves Mindenki,
remélem, azért sikerült ennyire az elmúlt majdnem egy hetem, mert mindenki olyan piszok jókat kívánt nekem. Leszámítva az időjárást, mert e területen, ugye, anyám az amulettem: ahogy angol földre lép, minden esőfelhő arrébb lebben - persze, néha én is szívesen megtenném ezt, de azért ha lehet, inkább a csapadékügyi kisistenek tartsák meg ezt a jó szokásukat....
Szóval, the Kellermann Saga, a Nagy Angliai Túra 3, és a többi, ahogy következik...

Day 1 - kiutazunk


Na jó, ebben nincs semmi pláne Azt leszámítva, hogy nem tudok betelni azzal, milyen édes, kicsi, picuri kis reptér van Sármelléken. Ha repüléstől rettegő egyed lennék (amiről most meg nem mondom, milyen fóbia), biztosan ott kezeltetném magam: semmivel nem különlegesebb egy buszpályaudvarnál (azt leszámítva, hogy nincsenek alkoholisták, hajléktalanok, bűz és mocsok - de ezt más országokban egy buszpályaudvaron meg tudják oldani - lsd. Krakkó), és az embernek határozottan az az érzése támad, hogy teljesen normális több mint 800 km/órával két és fél óra alatt Londonban teremni. Az információt apám gps-e szolgáltatta, a kedves női hang pedig hozzá is tette: Kérem, lassítson! A szállás egyszerűen: VÁÓ! - új travelodge a City Roadon, nagy akcióban, bár valamelyest környezettudatos emberként toporzékolok mérgemben, amiért öt nap alatt öt különböző törölközővel száraítkozhattam a három különböző szappannal való tisztálkodás után, merthogy ezeket folyamatosan cserélik. Illetve rá kellett jönnöm, hogy a puha duplamatrac egy franciaágyon esetleg trambulinná alakulhat, ha az ember kissé kapatos párja, főleg az én preferált méretemben, egyszerre csak ráhuppan... Este aztán elmentünk a Barbican Centre-be, ami nem is olyan szörnyű, mint a MűPa. Vagy csak azért mondom, mert eleddig ha talán 50 forintot adóztam életemben, és nem érzem, hogy az én zsebemet húzná... Aztán cider, hamburger, chips. Dolce vita:) A budget travel-hez két nagyon fontos link itt:
http://www.jdwetherspoon.co.uk/ (itt jó söröket ízes étkekkel 5 fonttól kebelezhetsz)
https://www.travelodge.co.uk/saver_search/search.php (itt olcsón juthatsz hotelszobákhoz - ha jókor foglalsz...)

Day 2 - Windsor


Ismét tuti tipp: a SouthWest vonattársaság kedvezményesen adja mind a vonatjegyet, mind a kastélybelépőt: ennek köszönhetően alig több mint 16 fontból megúszhatjuk az amúgy 22 körüli túrát. Hát, szeretnék én ilyen külvárosi vasutat Vácra:( Windsor-Eton kedves kisváros, mégis nagyon közel Central London-hoz: aki kevés időre megy, de vágyik legalább egy ici-pici vidékre, annak a legjobb megoldás. Suttogva bevallom, Canterbury számomra simán veri az egészet, de mindenképpen "a must", ezzel tisztában vagyok, elfogadom. Különösen mert ott is volt a fent emlegetett pub-láncnak üzlete... És jegyezze meg mindenki: ha január 25, akkor BURNS NIGHT! God Save the Queen és a skótok elnyomását (de csak ezért, amúgy éljen a függetlenség!), mert emiatt nem kell kicsempészni a haggist erre a jeles napra (ahogy néhány rendőrség által elcsípett amerikai próbálta - bármilyen abszurd hülyeségnek tűnik, tilos haggist bevinni az USA-ba), és kedvezményesen befálátozhátjuk "with neeps and tatties" - azaz répa- és borsópürével. Körülbelül tíz percig tartott, míg kis családom minden tagja rávette magát a birkagyomorra (birkatüdővel, májjal...), és nagyon kellemeset csalódtunk. Csak ne lett volna akciós a whisky és a sör is... Akkor és ott jó ötletnek tűnt, a vonaton elszundítottunk, és utána mindenért megbűnhődtünk a kellemes esti városnézés során a hidegben és süvítő szélben... De félre ne értessek, gyönyörű a parlament-London Eye-Tower/-Bridge esti fényben...

Day 3 - Imperial War Museum, British Museum, Gosh, Forbidden Planet etc.


Elsőről áradoztam talán nyáron már, de most lementem a lövészárokba is - szó szerint, mert az alagsorban egy második világháborús óvóhellyel együtt ez is megtalálható (előbbi azért jobban sikerült) - szóval a múzeum zseniális, és változatlanul emészthető az olyan pacifista nőnemű szerencsétleneknek is, mint én:) Meg az olyan design-fókuszáltaknak, mint az Ember, mert éppen plakátkiállítás volt (Weapons of Mass Communication), ahol hazánk fiai szép számmal képviseltették magukat - innen van a fenti kép is. Majd egy újabb kocsma, újabb kulináris élmény: cottage pie/Shepherd's pie: darált hús zöldségekkel és fűszerekkel, krumplipürébe töltve-pirítva. Újabb kedvenc, röviden. A British szép mint mindig énnekem, másfél órában mindenképpen jobb szórakozás estére, mint az aktuális Barátok közt... Sajnos az agyaghadseregre nem nagyon tudtunk volna bejutni... Hátha egyszer kijutok Kínába is, nem?! A képregényboltok meg utána, hát azok meg, hát azok meg... (3 csillag következik) ... jók! Gondolom el sem kell mondanom, hogy gazdagodtam Gaiman-művekkel, István meg néhány viccesen leárazott remekművel... Sajnos tényleg jól jellemzi a magyar megítélését, hogy míg Budapesten az ember általában egyedül lézeng a sajnos egyelőre nem túl jó Eduárdban, éa lapozgathat az olyan kiadványok között, amiknek a mennyisége és minősége, valljuk be, messze jár akár a szomszédos szlávokétól, addig kint tömve vannak ezek a boltok, és még anyám is talál bennük valami érdekeset...
Aha, azért az estének van még egy híre: eljegyeztek:) (de nem illik egy leánykérés intim részleteit ekkora nyilvánossággal megosztani - ellentétben a linkkel:)
http://www.forbiddenplanet.com/fp
http://www.eduard.hu/index.php

Day 4 - Tower Bridge Exhibition, Covent Garden, London Transport Museum, La Perla
Jó kiállítás, pazar kilátás, különösen Kaszinótojásra (City Hall) és Szorulásos Tyúk Tojására (The Gherkin), meg persze klasszikusabb darabokra is - fel kell menni. Covent Garden jó szórakozás akkor is, ha az ember nem vesz tengeralattjáró alakú ceruzahegyezőt (persze valószínűleg Istvánnak sem ez volt az egyetlen pozitív élménye), a másik múzeum szintén pazar és kiváló szórakozás, nem mellesleg fogdosós-tekerős-guggolós-mászós, ami a sajgó lábú felnőttek napját is fel tudja dobni:) De a nap fénypontja kétségkívül a tequila bár, ahol az öcsém dolgozik, ahol két kancsó margarita koktél, tequilák és fajitas mellett mulattunk, méghozzá nagyon jól. Este aztán belecsöppentünk még egy messzire szakadt szolnoki ismerőssel a kelet-londoni éjszakába - bár az a helyzet, ebben a kategóriában jobb a szimplakert, míg kocsmában egyértelműen az angolok az igaziak...
http://www.cafepacifico-laperla.com/laperla/index_cg.htm

Day 5 - Southwark, könyvek és éjszakai séta
Leszakadtunk a népes családról, akik Greenwichbe mentek Tutankhamon-ra (és szerintük zseniális és megéri a pénzét és a nehéz foglalást). Kívülről a Tate Modern és a Globe Színház, belülről Clink Prison (to be in the clink - to be in prison) - kellemesen borzongató, aprócska kínzókamra-börtönöcske, egy hangulatos sikátorban. Ha ilyesmire vágyik az ember, és a London Dungeon túl drága (elvégre: az), szerintem be lehet futni. Southwark Cathedral -igazán szép, és még egy csoda: van magyar nyelvű térkép-tájékoztató. Butler's Wharf, Design Museum (kiváló shop). Plaice and chips. Újabb könyvek a Charing Cross Road leárazásaiban. Aztán haza, mert ennyi könyvet már nem-nem-nem lehet bírni. És vissza, hogy a Kedves, ha esti fényben is, de mindent lásson ezen az első londoni útján: Houses of Parliament, Westminster Abbey, Trafalgar Square, The Mall, Buckingham Palace, Green Park. Aztán meg, mert mégiscsak turisták vagyunk, s fiatalok, McDonald's és HMW, István szája pedig egyre szélesebb mosolyra húzódik, mert megszerzi 10 fontért a két kedvenc Radiohead-lemezét. Még egy sör, keserű búcsú a kisöcsémtől...
... és ma délután már itthon is vagyunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.