De én nem sírok és nem panaszkodom, nem segít a könny a bánaton... Hát ráhúzunk még egy-két napot idelent az Alföldön, elvégre, őszintén, nincs más választásunk nagyon...
Így viszont végre megint voltam színházban, ami Krakkó óta nem esett meg velem túl gyakran, és mondhatom, nem is jártam rosszul. Szolnok, Szigligeti Színház, 2008. február 5. Oliver!
Az első húsz perc tagadhatatlanul az "édes jó Istenem, vidéki társulat..." jegyében telt: olyan modoros, olyan nem összehangolt, olyan mondvacsinált, olyan affektáló... Nem mintha rosszul lett volna összerakva, rendben a díszlet, rendben a jelmez, sajnos az elején felbukkanó színészeknek nem mutatkozik meg annyira hangja (már ha) - dehát, színház az egész világ, az itt nem volt. De csak míg Oliver el nem ért Londonba. És ekkor félre kellett tennem némi előítéletet. Mert ekkor, fojtott sikolyok a háttérben, belépett-betáncolt: maga Puhuskáhás Péhéteheer! És nagyon jó volt. Amivel annak idején még zeneivetélkedős korában megvádolhatták volt, azt mostanra mind megzabolázta, nem hamiskás, nem játszik túl, nem pojáca. Legalábbis nem hiszem, hogy ennyi elhamarokodott pozitív érzelem a szerep megtévesztő hatása folytán jött volna csak létre. Szóvál betáncolt, bohóckodott, szomorkodott, és az előadás átváltozott, mint amikor a tökre rácsap a jótündér, aki elhúzta a sikerig a hintót, az tehát: Puskás, Molnár Szilvia (Nancy) és Vikidál Gyula (Fagin)! A színlapot nem ismerve még viccelődtünk is azon, hogy ha valamit, hát a gaz zsidó zsebmetszőfejedelmet biztosan nem játszhatja - pedig, és megint vissza kell vonnom egy-két korábban elhamarkodott ítéletet. Külön dicséret illeti még Barabás Botond helyenként Laibachos beütésű Sikesát, és Sebestyén Évát, az öreg hölgyet nagyon szerethetően megformáló nagyon idős hölgyet. (Sajnos kevésbé zengzetesen nyilatkoznék a főszereplő kisfiúról - inkább lenne a helye a gyerekkarban, mint a főszerepben, vagy Dósa Mátyásról, aki persze a szokásos kereskedelmitévés megnyilvánulásainál így is klasszisokkal jobban teljesített - és, ahogy Após megfogalmazta, legalább eljárnak a tinilányok is színházba...) Szóval, tetszett, még ha időnként meg is próbáltam angolra fordítani, vajon mennyivel erősebb lehet a darab a saját nyelvén, a saját környezetében (tényleg, miért nem lehetett London-látkép, ha már London? nem kukacoskodok, jó...) Be kell vallani a "Food, Glorious Food" ismeretében a "Sült, csodás e sült" elképesztően gagyi magyarításnak tűnik, még ha minden tiszteletem is elkövetőjének, mert nyilván nem egyszerű szöveg-, eszme- és dallamhű kórusműveket fordítania. És a sült tényleg csodás...

http://www.szigligetiszinhaz.hu/index.php?id=234&cid=29377

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.