Üdvözletemet küldöm Poznanból, a pontos idő kilenc óra harmincegy perc, Önök rövidhíreimet olvassák.
- Hivatalos látogatottságom blogom indulása óta kétezer fölé emelkedett. Kössssssz!
- Éppen befejeződött a videón visszanézett híradó, amiből megtudhattam, hogy Magyarország pocsék hely, ahol minden drágul (a gáz még hova?), a politikusok megvesznek, és a kultúrára szót sem érdemes vesztegetni. Ettől függetlenül jelentem, hiányzik.
- A legfontosabb különbség Krakkó és Poznan között egyelőre az ételek változatosságában mutatkozik meg: nagyon vágyom egy jó zurekra pierogi ruskieval, de itt semmi mást nem kapok, csak gombát, gombát... és káposztát. Tegnap egy gombás-kásás és egy káposztás palacsintát (!) ebédeltem, gombaszósszal. Ma gombás pierogit ettem, gombaszósszal. Az egyik lakótársam megkínált - gombás krokettel. Kezdek besokallni. Ráadásul némiképp úgy érzem, nem kezelnek felnőttként, mert mindenhol csak és kizárólag műanyag evőeszközt kapni. 5 groszért darabját. Emígy egy háromfogásos ebéd elfogyasztásához való asszisztálásra teljességgel alkalmatlan készletért akár tizenöt forintot is fizethet az ember. Döbbenet. (Legalábbis a mellettünk ülő lengyelek eléggé meg voltak rökönyödve a dolgok ilyetén állásán...)
- Szerencsére a Gazetának ezen a héten rosszak voltak a mellékletei: ma például ingyé' csatolták az "Istenek kegyeltje" című, 30 részes, viking témájú ponyvasorozat első darabját. Felteszem, nem arra fogok elkölteni közel háromszáz zlotyt, hogy megtudhassam, mi történhetett főhősünkkel. Valószínűleg minden áldott apró pici rezzenését, pislogását, mordulását meg fogja örökíteni ez a minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó regényfolyam. Csak azokat sajnálom, akik előfizetnek, mert majdnem teljesen biztos, hogy bebukik egy ekkora ostobaság. Szappanoperát nézni sokkal kevesebb energiával is lehet. Persze nehéz a budira bevinni, de ki akar heti 190 oldalnyit csücsükélni ott? Én bizony nem... (Tekintve, hogy egyszer meglehetősen boldogtalan két hetet töltöttem azon a másfél négyzetméteren - pontosabban, napi 300 oldalt, angolul...)
- Na, mégis inkább tudnám meg, mi újság a bajkeverő kalapácsos istenek körül, minthogy a lengyel káromkodások akadémiai szótárát balomban tartva (igen, tényleg van ilyen), orrommal lapozgassam a jobbomban tartott Lubiewot Witkowskitól - nem mintha a könyv lenne rossz, dehát a Taxidermia sem rossz film, csak nem feltétlenül ajánlott békés vasárnap délutánokra. (Bár most megnézném, ha már erről van szó. Krakkóban láttam először és utóljára, pedig végre egy újabb magyar, amire könnyedén mondom, hogy jó.) Szóval, fürdök a sper... akarom mondani, az élményekben, és alig várom, hogy azt a fa..., akarom mondani, a könyvet a szá..., akarom mondani, kezembe vegyem. És még csak az első huszonegykét oldal. Csütörtökig meglesz. Remélem, akkor meg bejelentik, hogy mégsem indul az a szeminárium. Az kiba..., akarnám mondani, de inkább: az egy valóban kellemetlen fordulat lenne. Nem baj, a könyv jó.
- Tegnap itt volt Stasys, és én ezt két órával a közönségtalálkozó vége után tudtam meg. Scheisse. De jövő héten mindenképpen megnézem a kiállítását, és beszámolok. LENGYEL PLAKÁTOK MINDÖRÖKKÉ!!! (és kénytelen vagyok a fenti képet a blogomon nézegetni, mert bár több mint egy éve megvettük - nem is kicsit befektetés ám!-, kirakva még nincs...)
- újra bebizonyosodott, hogy az újszülöttnek (és a kezdő nyelvtanulónak) minden új; ma elhoztam egy könyvesboltból egy önálló angoltanuláshoz ajánlott tankönyvet bemutató füzetecskét, ami forradalmian új módszert ígér: mindennek megadja a lengyel fordítását, fokozatosan vezeti be a nyelvtant, sok nyelvtani gyakorló feladatot ad. Ki is volt az, aki óta az anyanyelvet elkerülendőnek tartjuk? Ja, mondjuk Berlitz... 130 éve, az istenért!! Valóban forradalmi, hogy valaki ezeket a módszereket újra visszahelyezi a "nem kívánatos" oszlopból a "nagyon is ajánlott"-ba... Egyébként minden önálló tanulásra szánt tankönyv ugyanezt a struktúrát követi... Éljen a reklám, hajrá, média!
- A poznani katedrálisban nem lehet brass rubbingot csinálni. Nincs valakinek túl sok unatkozó angol ismerőse, aki rávenné az ittenieket, hogy engedélyezzék? Mielőtt lecsuknak egy kicsi magyar lányt, aki papírral és színes ceruzával közeledett az ódon falakhoz a félhomályban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.