Az a helyzet, hogy sosem gondoltam, hogy a hospitálás éppúgy pusztítja az agysejteket, mint a töményszesz. Most, hogy tudom, szívesebben váltanék egy kis Zubrówkára vagy Krupnikra, mert kicsit félek, kár a maradék kapacitásaimat feláldozni erre a nemes célra. De, mindenesetre, ma végigjegyzeteltem 4 órát. És meg kellett bizonyosodnom arról, hogy a gimnázium nem egyetem. Ezt mindig elfelejtem. Butaság. A gimnazisták nem tudnak a fenekükön csücsülni. Heherésznek, vihorásznak, kuncognak, rikácsolnak, kaffognak. A legritkább esetben sem méláznak, mint egy rendes bölcsész. És nem tudják, mi az a kontextus. Hajjajj...
Most már nem lehetne kiengesztelni azzal a sütiszelettel, most már valódi habostortára van szükségem, színes cukordrazsével meg esküvős marcipánnal is. (Nem a hangulat miatt, hanem mert olyan szép nagy figurákat szoktak csinálni, elkezdeném őket a fejüktől fogyasztani. Hmmm.) Mert most csupa pici félbevágott, megtiport kis idegvégződés vagyok, akik mind azt mondják: könyörgünk, gazdi, feküdj le aludni, mert nemcsak megbolondítod a környezeted, de te is felcsavarodsz, mint egy fonalgombolyag, aztán majd a saját horgolótűdbe dőlsz. Mój Boze, nem nekem találták ki a háromlaki életet...
A javaslatom a következő: holnap mindhárom diplomámmal a zsebemben akarok felébredni, a doktorim utolsó előtti oldala még villogjon a laptop monitorján, a kisfiam és a kislányom szuszogjon a szomszéd szobában, Istvánnak megengedem, hogy hortyogjon, és lehetőleg legyen a kertben patak meg diófa. Szerintem ez semmi. Ja, ne legyen messze az óceán. Ha nem passzolna emiatt az éghajlat, üsse kavics, lehet másmilyen fa is. És akarok egy kutyát is. Sok szőrrel, amit mégsem kell fésülni. És könyvtárszobát, ahol vacsora után egy konyak mellett önfeledten pipázgathatok, miközben a kandalló tüzénél melegedve elolvasom az esti lapokat... Upssssz, ezt nemre és századra is mellélőttem. Milyen kár, a feleségem isteni pitéket sütött... Szóval
mindenütt jó, de messze a legjobb.
Az a helyzet, hogy elkapott az "osztálytali"-stressz, ami egy félelmetes szindróma, csak 23 éves kor után fordul elő. A tünetegyüttes legújabb eleme az ismerősök wiw-oldalainak megszállott böngészése. Van vagy három boldog házas. Van angliai bébiszitter. Van new york-i Madonna. Az is férjjel. Elképzeltem, ahogy leszállok a gimi előtt a buszról, és lefröcsöl sárral a limuzinja. Én meg pityereghetek. Hát, bizony-bizony. Mondtam, hogy súlyos eset. Aztán meg ott vannak azok, akiket mintegy véletlen pillantasz meg, míg a többieket keresed. Két ismerősöm is egyetemi tanár lett "a Nagy Almában". Persze, nagyon jó dolog gyakorlótanítani is. Van, akinek még muskátlija sincs.
Mondtam, súlyos szindróma ez, nagy fáradtsággal tetézve...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.