Kezdjük azzal, hogy a fenti kép egyenesen az origóról származik, link alant (meg a fair play jegyében a nyertesek is megtekinthetők az Audi-honlapon), nade értsék meg - EZ AZ EMBERÉ! Háát, olllyan büszke az én kis lelkem:)
http://www.origo.hu/auto/20071118-audi-tt-kepregenypalyazat.html
http://wwww.audi.hu/news.php?newsid=511


A megnyitó is biztosan jó volt. Akkor, anno, múlt csütörtökön. Csakhogy én eközben épp a HÉVen, meg a villamoson ácsorogtam, előbb Félixszel, egy filozófia szakos évfolyamtársammal, aki időközben masszőrré és természetgyógyásszá avanzsált (és milyen igaza van...), aztán meg Dzsáuzival, aki kifejtette nekem, milyen is volt 15 évesen szembesülni Seamus Heaney költészetével. Mindig frusztrál, bár édesebb pofát keveset látni. Mert annyira angol. Én meg annyira magyar vagyok, az angol szakommal együtt. Szóval, végül vele késtünk el, aztán az odacsődített baráti társasággal ünnepeltük az embert (meg kicsit a többieket is, mert azért jó munkák sikerültek ám!), faltuk a sajtost, cincáltunk a káposztást, és nyeltük a fehéret, a rosét meg a vöröst. Ilyenkor kínálkozik a jó alkalom arra, hogy valaki "the most celebrated gays"-nek nevezze a barátait (ez István. néha botorkál... sántikál... bukfenceket hány az angolja, ha sok a vörösbor a környéken. De jó bor volt, úgyhogy még egy ilyen "nyelvészeti purifikátornak" (Bazsányi Sándor), mint én is megbocsáthatónak tetszik.) Aztán Dzsáuzi kifejtette a luxusprostituált és a desinger-grafikus celeb, meg a mezei bedolgozó reklámgrafikus és a sarki kisiparos közötti párhuzamát. Ügyesen. Biztos a furcsa kucsmája óvta meg az alkoholgőztől. A csapat másik fele irodalmi szalont nyitott. Egyszóval, jól telt az este. Amíg le nem mentünk a Fáraóba, ami szerintem a budai vendéglátóipar egy sajátos tévedése, aminek nem sikerül az "olyan rossz"-ból átlendülnie a "hogy már jó"-ba. De, a sör az sör. Mint az egyetlen hölgy (és annak sem mindig túl meggyőző a társaságban), persze, nem számíthattam túl sok sikerre - vagy legalább figyelemre - a kritikai észrevételeimmel. El is mentem haza. A többit jótékony homály fedi, de a fiúk minden bizonnyal arisztoteliánus etikáról és hegeli esztétikáról értekezve töltötték az estét, és a vita hevében nem vették észre, hogy felkelt a nap. Ezek a skacok...
Hát, így telnek egy ilyen kis kekec estéi, amennyiben jól jönnek össze. Amúgy általában csendes melóval otthon. De nem kell sajnálni. Így jár, aki manapság kezébe tollat (és nem vakolókanalat, vagy hegesztőpisztolyt) vesz.
Áhá, és, mint az elég evidensnek tűnik (most már nekem is...), túléltem a túrát, a barlangtúrát, és egy kis sziklamászást is. Szupi. Biztos elneveztek rólam azóta valami különösen antipatikus kavicsot, annyit hisztiztem egy-két számomra rém meredeknek tűnő ponton a mélyben. De jó volt. És szép. Ha valaki megfogja a lábam, amikor csúszok, és felhúz, amikor esek, szívesen visszamegyek máskor is. Jelentkező? Itt szép képeket lehet nézni lentről:
http://www.barlangaszat.hu/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.