Kicsit sántít itt a dátumozás, de senki szíve ne bánja, a lényeg: Viki újra Lengyelországban, tettrekészen, harci kiáltással ajakán - na jó, a mottót felejtsük el, álmos vagyok és elátkozandó minden hülye, aki valaha megalkotta a "nyári egyetemet", mert felvezető két napunk után holnaptól gálya, óra reggeltől estig, még ha a sült galamb bele is repül a szánkba - legyen bár svédasztal képében, azért a víz az úr, és inkább a Balcsi, mint egy kis tancsi'-tancsi'. De ilyen jó helyen sosem voltam, van szobám, ágyam, internetem, napi 3 hideg-meleg élelem, de azért a kelet az kelet, és ezt nem csak azért mondom, mert tüneményes ukrán csajszikkal osztozom egy apartmanon, hanem mert ma, miután megvettem a buszjegyem, még egyszer fizethettem: mert jegy van, ám járat és hely nincs a helyi vonalakon, ergo privát, papa-mama busz szállítja az utasokat a hagyományos járatok helyén száguldó magánokon, mami zlotyt szed, papi lavíroz, és Magyarország már majdnem a racionalitás nemzetközi székhelyének tűnik. Majdnem. Mindenesetre színes mezőny (Azerbajdzsántól Belgiumig) közepén startolok túl kevés óra múlva, ergo aludnék... De jelentkezem, angol blogom befejezem. Dobranoc.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.