Merthogy itt vagyunk, kettesben, trallala! Arról az estéről csak annyit, hogy egy javíthatatlan pernahajder vagyok, aki nem tud táncolni. De ha pálinkát iszik, mégis megpróbálja...

De elmesélhetném persze azt is, mi minden jót tehet az ember, amikor se nem kapatos, se nem táncol. Olvashat sok Susanna Clarke-ot (A Hollókirály, eredeti cím: Jonathan Strange and Mr Norrell) - más választása persze nem nagyon adódik, lévén a hölgy regénye közel 800 oldal. De jól írta meg, jól fordították le, öröm belevágni, élvezet elmerülni benne, nehéz a végén letenni. A fene se hitte volna. Bővebben itt:
http://www.agavekonyvek.hu/hollokiraly/konyvrol.html

Miután befejeztem, új kifogást kellett találnom, hogy miért nem tanulok elég keményen a lengyel történelem vizsgámra. Még jó, hogy annyi a filmünk, hogy... ha nem is jövő karácsonyig vagy húsvétig, de szilveszterig mindenképp nézegethetném őket.
Mai választásunk: A nagy fehérség (The Big White). Mondhatom, szórakoztató. Olyan, mint a Fargo, csak vicces - állítjuk, még csak nem is feszegetve filmkritikusi tehetségünk határait. Nem rendkívül maradandó, de vannak jó pillanatai. Például, amikor a milliót sikkasztó férj elkezd a szeretet erejére hivatkozni, nem a neje ugrik a nyakába, hanem a biztosítási ügynök neki, szitkokban és ökölcsapásokban gazdagon, avagy: ha életvezetési cédére vagy egy régi együttes számára vágyom, bevásárlóközpontba megyek... Azt hiszem, ennél csak akkor idéztem pontatlanabbul eddigi életem során, amikor gimiben megpróbáltam az Odüsszeiát odarittyenteni az "Írjon egy hexametert!"-kérdésre... De sajnos csak szavakra emlékeztem... Akkor úgy tűnt persze, stimmel a versláb, de a végén csak nem kaptam pontot...
http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=80223&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Harmadik versenyzőnk azért került a képre, hiába láttam szerintem részben és/vagy egészben legalább húszszor, mert ezt kapta tőlem az én kedves kis emberem karácsonyra (meg egy sálat, amit elvesztett mulatozás közben... ne feszegessük milyen este volt, fedje jótékony homály, síri csend, mázsás kőtömbök. A sál szerencsére két nappal később is ott volt...) (PS. tudom, hogy sálat általában unalmában ad az ember a megunt férjének minden újabb unalmas karácsonyra, de ez egy szép sál, és komolyan gondoltam... De legalább végre értem, miért lehet egy férfinak minden évben sálat venni...) Na, most épp annyira lineáris a történetvezetésem, mint azé a sálas pasié... Tehát másrészt azért került ide, mert ez minden idők legocsmányabb DVD-borítóinak egyike. Tisztában vagyok vele, hogy a kilencvenes évek elején épp mélyponton volt a plakátipar, és ezeket a rémeket örökölték a DVD-forgalmazók, dehát: miért Uram, miért?

Negyediknek betoldottam a filmet, aminél rosszabbat azt hiszem, soha nem voltam hajlandó végignézni, hozzá képest a Macskafogó II is ütős, merész, eredeti, értékes alkotás. Magyarul "A zene prófétája" címmel jelent meg. Nem kell hinni annak, aki az imdb-n tíz pontot adott rá - a fent nevezett animációt is többen próbálják dicsérni. Szóval, aki bármelyik plakátját látja, meneküljön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.