Egyelőre nem tudni, az idei karácsony inkább Halloween (vérfagyasztó sikolyok, dobozokból előkerülő rémségek, csikorgó fogak, tréfálkozó ételek), Húsvét (spiccesen magyarázó rokonok) vagy Karácsony lesz (alias: a Szeretet Ünnepe). Mindenesetre én már itthon vagyok, az ajándékok ugyan még "nyersek", vagyis félkésznek sem mondható a munka, ráadásul nem is instant sebességgel működnek, de nem baj. Kell egy kis izgalom. A háttérben anyám és a Sláger Rádió - egyelőre azt kell mondanom, this is Halloween...
Igazából tűkön ülök, merthogy ma este megjön az ember, holnap az öcsém, egyenesen Londonból (ezúton kérnék minden viharfelhőt, havat, esőt, bolond későn érő madarat aki most menne Afrikába sürgősen útvonalat változtatni, és messzire elkerülni!), holnapután meg a néném; aztán hétfőn elmegy az ember Szolnokra, én pedig meglepi-pierogi készítésbe fogok az esti családi hepajra; aztán elmegyünk mulatni Kellermannékhoz - alig várom, elég felnőttek-e már ahhoz a "Terrorbabák" (a két tündéri szöszke unokahúgom, akik ugyanakkor folyton egymást gyepálják), hogy idén visszatérhessünk a hagyományokhoz, azaz, néha a legidősebb kezdhesse kibontani az ajándékát, és nem az a két átkozott kis - tündérpalánta. Aztán szerdán Horváthék, és a nagymamám főztje - ő az egyetlen, akinél a rizs-rántott hús-franciasaláta költészet. Foghatjuk a friss olajra meg ki amit hinni akar, de a nagyanyám minimum egy (jó) boszorkány. (És akkor még nem ejtettem szót az egyéb fogásokról...) És aztán csütörtökön fel Pestre, el Szolnokra, és veszett készülés a lengyel töri szigorlatra (segítséééééég), meg a sokkal kellemesebb fordítások... És így lesz vége az évnek. Nem is rossz program.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.