Nem, nem szól minden az evésről, például ma teljesen szimpla sajtos tésztát ettünk, na jó, 30%-os tejföllel meg ementálival meg füstölt sajttal, meg durumtésztával, de lényegében azért sajtos tészta volt:) De az egyre agresszívabb galambok támadásait meg kell osztanom a világgal! Sajnos pénteken nagyobb volt a sokk, minthogy előkapjam a fényképezőgépet - akkor a meglehetősen bohó szobatársnőm le nem takart tányérjával találkoztak, katasztrofális végeredménye: sajtkrémes fóliával hadakozó szárnyasok a párkányon, cserepek a földön, egy másik épp közülük kap fel egy fél zsemlét, aztán már el is hagyták a tett színhelyét... Úgy tűnik, az édességet viszont nem szeretik. Legalábbis az áfonyás joghurtot és a narancsos zselédesszertet nem. És ugye a káposztát. Előbb-utóbb ki fogjuk deríteni,vajon honnan is származik a galambok civilizációja! Biztosan nem lengyel, csak megszállás alatt tartják ezt a szerencsétlen országot, és ha még többen vándorolnak ki (megjegyzés: nem csak a legnagyobb írországi, de a legnagyobb izlandi kisebbség is a lengyel!), a galambok még a parlamnetbe is be fognak kerülni. Mindenesetre a magyar részképzésesek megtesznek minden tőlük telhetőt, és bojkottálják azokat a perecárusokat, akik etetik ezeket a bestiákat. Pfujj! A tortát meg én csináltam a társaságnak krónikus édességhiány ellen. Cipősdobozban tartottuk az erkélyen, hogy ne lehessen a galambok zsákmánya...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.