Nincs jobb, mint a zsebed lehúzó aprótömeg boldog tudatával a villamos, a villamossal a belváros felé igyekezni. A tavasz első biztos jeleként a Tanárképző Egyetem (micsoda változások Krakkóban) előtt megjelent a valószínűleg rém fázós pereces néni. Az a fajta pereces, aki miatt ellepik a város szélét is a galambok, de mióta válság van, kevesebb és fürgébb a galamb, már igazán utálni sem lehet őket, mert kimarad a mindennapi bosszankodás, ahogy egy grillcsirke gyorsaságával épp az orrod előtt csapnak fel a felhők közé (és sosem jutnak tovább a melletted járó-kelők dohányfüstjének fellegein, mert ezek, bizony, csak a leglustább szárnyasok a földkerekségen). Egyszóval, a villamoson meg jelenés: de miért hallucinálna az ember bakancsos járókelőt? Nem lenne illendőbb valami aprószentnek megjelennie. Talán nem figyeltem, és mégis ott volt a fickó. Talán későn keltem, és a tisztesebb szentek elkeltek. Elég legyen az, hogy 10 perccel a pereces után már a nyelvkönyvek között válogattam a Tudományos Főkönyvkereskedésben, így hazatérve nem egy kedves-kellemes percet szerezhetünk majd magunkkal Istvánnal némi ragozási táblák és vonzatos igék segítségével. A rend kedvéért elmentem az új ekönyv névre hallgató boltba is, a várhoz vezető utcán, ahol megszereztem a Szolidaritás bajszos harcosáról kiadott drámát, mindössze három aranyért, és néhány amolyan rajzos regény-félét, hogy jó kedvre derítsen. Másfél órát ültem a könyvtárban, rábukkantam némi antiszüfrazsett mellékszálra egy neves sziléziai és egy bohém varsói irodalmár beszélgetésében a kortárs polák irodalomról, melyben szerintük csak a népszerűséget mindenek előtt áhító hölgyek érvényesülhetnek, a magas kultúra minőségbeli kívánalmait szem előtt tartó uraknak azonban esélyük sem lehet. És, végső soron, minden regény eladható egy csinos hajadonról készített fényképsorozattal... Porított koncentrátumokat vásároltam egyetemünk polonistáinak éves találkozójára készülve, melyen ezúttal ciberelevest fogunk feltálalni, mint szervezők. Szerény, sajtból és felvágottból álló vacsorám után elfogyasztottam még egy korsó gyömbéres seritalt egy régi cimborámmal, akivel valaha együtt végeztük stúdiumunk e szép és nagy múltú városban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.