Tönkrement az eredeti Blöff dvdnk. Hát így legyen az ember becsületes és Guy Ritchie-rajongó egyszerre?!
Újra nyitva a desszertszalon, ma közelebbről megismerkedtem a Granny Smith névre keresztelt zöldalmás-ánizsos formációval. Valami átütőbbre, picit fűszeresebbre számítottam - panaszra azért nincs ok. Kellemesen fanyar volt a Szatmári szilva, a francia csoki tömény és édes (milyen is lenne?), a Málta szép mint mindig énnekem. Alig várom, hogy egyszer végére érjek a kínálatnak - persze amíg a napi kínálat mint olyan létezik, nincs túl sok esélyem erre. Szerencsére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.