Tudom, tudom, hisz' mire jó egy blog, amin senki nem blogol. Dehát nincs mit tenni, nem történik semmi, amiről aktív olvasóim ne értesülnének amúgy is.
Azóta sikerült a második kenyér is, ez most rozsosabb és magosabb, egy kicsit talán még mindig lágy. Az embernek csak az a jó kenyérhéjroppanás és -íz hiányzik örökké, dehát ahhoz bolti fehér kell, ami meg különben... Úgyis elmegyek reggelente a pékség előtt az állomás felé, az illat pedig már majdnem felér... na jó, nem:( De ennek ellenére szeretem, hogy saját, az enyém, meg amikor akarom, főleg, amikor kell, vasárnap este vagy akár hajnalban. Sőt, ki fogom próbálni az IKEA-s vörösáfonyás keveréket is. Valami lehet vele, ha egy hasonló értékű lekvárt adnak hozzá - reszkess, István!!! (Igen, esetleges kézi avagy gépi kenyérsütésre vágyó ismerősök, most a 690-es liszthez 590-es lekvár.)
Túlestem az első két napon az egyetemen, tényleg nem fogadják el a nyelvvizsgát az egyetemen, de ha meglesz a lengyeles diplomám, nyelvvizsgának számítják és megkapom vele a többit is; addig is boldogít az a tudat, hogy amúgy sem akartam az egész életemet pont itt leélni... Mert a honvágy Lengyelország iránt, az folyton gyötör. Különösen most, hogy a szakon már mindenki volt kint, és nem győzünk arról áradozni, hogy hol, hogy és mikor volt, és arról ábrándozni, mikor, hogy és hol leszünk kint megint. Jobb híján emlegetjük a pástétomokat, szárított halakat és masszív rozskenyereket ebédidőben a büfésorban vagy a vonaton zötykölődve. Ezen kívül persze főképp szaladgálok, de megtanultam szlovénul köszönni is. Meg elmondani, hogy nem tudok szlovénul. Bár ilyen jól állnék az orosszal is. Aztán holnap 3 vizsga, és a felét már le is tudtam. Nem nagy kunszt. Fog ez menni. Csak talán készülni kellene, nem blogolni.
Pénteken nagyon jól sikerült Sebestyén lemezfelvétele, sokkal jobban, mint azt csak úgy sejteni lehetett. Csak a pogácsareceptet kellene majd megszereznem...
Legújabb két filmélmény a Facér Jimmy (7/10) és Az álom tudománya (%°*/^ˇ). Az előbbi amerikai független egzisztencialista - mintha A család kicsi kincse némaságot fogadott, Nietzschet olvasó kamasza sosem nőne fel. Utóbbihoz azt hiszem csak tudatmódosítók túlzott használata után lehetne helyesen viszonyulni, leginkább valami kényszeres, hülye vigyorgással-vihogással. Vagy csak húzkodja az ember a száját, hogy mi ez a marhaság. De persze egynek jó.
Nekem vajon miért csak néhány másodperce tűnt fel, hogy Istvánnak van ł és Ł a billentyűzetén? De miért pont ezek a lengyel karakterkészletből, ha a többi magyar???
Rejtélyek. Titkok.
Vagy csak az agyamra ment a nyári szünet, és nem tudok megbirkózni a kötelességekkel meg a tizenegypár fokkal. Hát majd adok én nekik!
(De az biztos, hogy a fűtési szezonon kívüli tízezres távhőszámlát figyelembevéve inkább merülőforralóval meg rezsóval fogok szembenézni az idei zimankóval...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.