Természetesen a dolgozat meglett időben (szerda 8:40), bár azt hiszem, senki nem olvasta még el egyben, István is 95%-os készültségnél látta utoljára. Meg kell említenem, hogy reményeim szerint a kialvatlanság okozta kvázi-zombi állapotomban sem valósítottam meg azt a valamikor-valahol (tehát remélhetőleg nem akkor és ott) zseniálisnak tűnő tervet, hogy legalább egy oldalt egészen egyszerűen trágár kifejezésekre cserélek, hiszen úgysem olvassa végig senki. Remélem.
Úgyhogy ma aludni fogok, mélyen, hosszan, szenvedélyesen hortyogva és lepedőrugdosva.
Mert, amint azt a fentebb emlegetett férfiú nagyon is jól tudja, belőlem lehetetlen dolgokat hoz ki, ha akár csak egyetlen éjszaka nem alszom ki magam. Elhagyom a pendriveom. Mindent melléöntök. (Problémáim vannak az ivással. - lsd. Airplane) Úgy hajolok le egy ismerős elszabadult jegyzetéért, hogy közben egy másikat fejbevágok a laptoppal és könyvekkel terhelt hátizsákommal. Pénzt költök szépirodalomra (Tulli: Vörösben). Boldogtalan szerelemről szóló drogos filmet nézek egy színésszel, aki egy éve túladagolta magát (Candy). Miután hosszú órákig meg sem fordul a fejemben az evés, egyszerre szinte görcsként tör rám a vágy - méghozzá az a hisztis, ostoba fajta, amit nem lehet elhallgattatni a BurgerKing olcsó menüjeivel vagy péksüteménnyel, nem, nem, mert amint az édes zsömlére gondolok, majdnem hányok - tehát, padlizsános marhát eszek joghurtos tésztával. Meg szezámmagos csirkét pirított tésztával. És Hey-Ho szőlőlevelet vedelek. Csokifagyit vacsorázok, de olyan hévvel, hogy kanalammal beszakítom a vadiúj műanyagdobozomat. Ajjajj.
Szóval, tessék vigyázni. Veszélyt jelentek magamra és az emberiségre. Bár, mivel István nincs itthon, és a rovarok is elpusztultak (értsd. amikor kritikus sebesség alá lassult utolsó legyünk, István agyoncsapta, mikor épp nem voltam itthon), az élővilág a fürdőben tenyésző penészre, egy óriás tekergő szerencsebambuszra, egy érthetetlen módon működő levelesre, és az ablakpárkányon három, még élni akaró kövirózsára korlátozódik. Sajnos nem zárhatók ki könyvekbe költöző apró élősködők sem, egy ilyen súlyosan terhelt háztartásban.
Az ő érdekükben tehát megyek és lefekszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.