Kedves ...!
Valóban, sok tennivaló, szaladás, nemotthonlevés = nemírás. Elnézést.
Az úgy volt, hogy múlt héten elkezdtem hospitálni, megismerkedni azokkal a kedves fiatalokkal, akiket mostanra 1 hete tanítok gyakorlatom keretében. Ennek megfelelően egy zombi aktivitását mutattam egész héten, mert be kell vallani, szeretek aludni. És ha napokig egyszer sem arra ébredek fel, hogy jaj de jó, reggel van, süt a nap, hanem arra, hogy egy UP!-felirat villog a sipítozó mobilomon, akkor gáz van. Nagy gáz. Ezt megpróbálom rengeteg kólával (hogy ébren maradjak) és édességekkel orvosolni - a vigyorgó zombi mégiscsak alkalmasabb a társasági érintkezésre a vicsorgónál, nem? Sajnos cukrászda-körutam első állomása csalódás. Mert egyetemistaként mindig úgy gondoltunk a pilisvörösvári Emilre, mint ahová érdemes évente egyszer-kétszer beugrani, mert ha nem is egészen vidéki főút melletti az árszínvonal, azért a süti, az remek. Hát, ez nem egészen így van. Szépnek ugyan még mindig szép, olcsóbb sem lett, de a legjobb szó rá a felejthető. Azért bárkinek ajánlom, még mindig inkább, mint az Egyetem utca 3. Piliscsabán... (Bár persze kezdődő kapcsolati krízisek megoldására egy mégoly vacak és slampos cukrászda is alkalmas, ha pont az ablakod alatt van, és le lehet futni szombat reggel papucsban meg kistányérral az ágyban fogyasztandó rigójancsiért meg rétesért.)
http://www.emilcukraszda.hu/
Viszont szombaton végre! bejutottam! a Váci Csokizóba, ami nem is olyan egyszerű ám szombat esténként. Kiderült, hogy jó chilisen szeretem, bát előbb-utóbb azért megkóstolom majd a gyömbéreset. Vagy a wasabisat. A honlap is bájos, kb. 10% drágulással kell számolni, dehát csokizóba nem is spórolni megy az ember... Pedig sütit nem is ettünk! Vagy mojito-s pralinét!
http://www.chococafe.hu/c/index
Vasárnap elfelejtettem elmenni a zsidó kulturális fesztivál keretében tartott sütivásárra. Pedig itt volt egy köpésre. Micsoda mesüge!
Pénteken volt a filozófia OTDK szakos fordulója, ahonnan tulajdonképpen továbbengednek, csak lényegében témavezetőt kellene találnom, és amennyiben ezt akarnám benyújtani szakdolgozatnak, akkor lehetséges, hogy valójában észszerű lépésnek mutatkozna felkeresni valahai poznani professzoromat, és felkérni. Jaj. Segítség. De mióta ezen túl vagyok, szinte fontolgatom, enyhe nyomásra, hogy lengyelből is indulnom kellene, hiszen nekem nyilván nem jelent akadályt, hogy ugyanakkor van a kettő, csak az egyik Szegeden, a másik meg Budapesten. Egyszer le kellene már jutnom Szegedre, és megnézni valami mást is a vasútállomás peronján kívül...
Letanítottam 8×45 percet, méghozzá az elképzelhető legrosszabb antrét követően, vagyis bejelentés nélkül beállítottam (dolgozatírós) órát tartani egy erősen megfogyatkozott csoportnak - percekkel érkezésem előtt elterjedt ugyanis, hogy egy hétig még csak helyettesítés se. Akkor még hajlandó volt tíz ember bejönni, csütörtökre már csak 7. Persze az angol szakmódszertanon edződött kistanár nem bánja ezt, azt mindenki tudja, hogy egyszerűbb 7tel foglalkozni, mint 22vel... Túl fogjuk élni. Ennek bebiztosítására áttettem székhelyem a klotildligeti Boldog Gizella Leánykollégiumba. Már megint. Úgyhogy amint fellélegzek, és nem kell majd folyton azon törnöm a fejem, hogyan is lehet a számokat gyakoroltatni, meg hogyan lehet relatíve érdekesen gyakoroltatni az órát... szóval, aztán, majd, többet és többször fogok írni. Addig néha kicsit
Mindenkinek sok -t.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.