A nyár komótosan odébbáll lassan, persze én jobb is szeretem, amikor a likviditást az eső kopogása és a patakok tovacsordogálása szemlélteti, mint ha délibáb táncol előttem még a teraszon is. Avagy: éljen a rossz idő.
Nem lett pozsgásom. Nem feledem, amit Poznanban hagytam, egyszerűen nekem ő az alfa és ómega. Úgyhogy a bambusz kapott egy vázát, és meg kell mondani, azóta fenyegető konyhamumusból meglepően dekoratív házikedvenccé szelidült. Mindezt csak 1890ért. Behh. Az IKEA-kalandok sajnos pohártöréssel végződtek, nyavalyás papírzacskó, de azért vissza nem viszem. Különben is, jól tartottak, lehetetlen indíttatásbból ugyanis a legszínvonalasabb ételt helyezték a gyerekmenübe (aszalt gyümölcsös pulykanyárs). Csak nem értem, miért nem kaptam még soha színező-csomagot...
Szóval, semmi. Csordogál, csordogál. Valójában csak nemrég fejeztük be a reggelit... Októberi prágai út megszervezve, jegy, szállás megvan, lassan majd kezdhetem a programon törni a fejem, elvégre ez is csak egy kiváló ürügy arra, hogy az olyan szenvedélybetegek, mint én, újabb könyvekre tegyenek szert. Szigorúan a nemes ügy érdekében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.