Nem is tudnám felidézni az emlékezetemben, mikor lehettem utoljára ennyit a családommal - talán a 2003-as emlékezetes erdélyi túrán, aminek persze az autó-talpalás-pálinka-autó-talpalás-pálinka sorminta volt vonalvezetője. Ennél azért most csendesebb, szolidabb, még a Barátok köztöt is meghallgattam anyámmal (azért a válogatásból felnézni nem vagyok hajlandó...). A szobám felszámolása szinte kész, bár most úgy néz ki az egész lakás, mintha bombatalálat érte volna, mindenhol régi vacakok állnak kupacokban, amiket még egy kicsit igazán el kellene tenni, hadd dobjam ki legközelebb... Mindenesetre üdítő felismerés a költözés során a memória gyors romlása, elvégre a gyerekkori kincssdobozban található pikkelyek, tollak, morzsák és kavicsok eredetére már olyannyira nem emlékszem, hogy nyugodt szívvel dobom a kukába. Na jó, majdnem nyugodttal... Még a nagylelkű is előbújt belőlem, korakamasz térképgyűjteményem a csácsi általános iskola elsőseire hagyományoztam, egy 101 kiskutya plüssállattal együtt, ami már nem horkol...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.