Nekem mondhat bárki amit akar, elegem van a vasutas dolgozókból, e-le-gem. Holnap ötödszörre fogják megakadályozni, hogy nyomorult kis ingázóként tengetett napjaimat ha nem is japán tempóval, de egyáltalán tengethessem. Itt csücsülünk az Alföld kellős közepibe, és nem is tudom, mit kellene tenni: éjszaka hazavonatozni Vácra, világnak csúfjára?! Dehát a szabad ember akkor vonatoz, amikor kedve tartja! Na, persze, a szabadság csak a hatalmunkban álló dolgokra vonatkozhat... Szóval most szabadon duzzogok és fel vagyok háborodva, de annyira, amennyire csak egy roppant szabad ember lehet. Bár meggondolnák magukat holnapig egy páran, hogy szabad akaratukból esetleg válthatnának, indíthatnának, fűthetnének, ellenőrizhetnének is... Csak reménykedek. Hetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.