Természetesen két nap Krakkó átismétlésére sem elég, nemhogy a megismerésére, ezért nagyon sajnáltam a csoporttársakat, akik életükben először este 10kor a Nawójkát pillantották meg, majd többnyire a szobajákban csücsülve töltötték az éjszakát, nem is sejtve, hogy 10 percre vannak az Óvárostól. Én mindenesetre a Dymben, Awariában és Alchemiában telítődtem mindenféle nosztalgikus létbúsongással, mert az utak szétválnak, a folyók folynak, a klíma meg változik. Vasárnap reggel 9kor, árnyékban, 33 fok volt a Florianskán - ilyet se sokat láttunk... Kiderült viszont, amire mindannyian kíváncsiak voltunk, hogy mi a fránya is épül egy éve a Wszystkich Swi ętych közepére, ahogyan anno az ELTEsek a Kálvin Centerre (jahajj, de csúf szegény) - de mi jobban jártunk: a Wawel katedrálisába be nem került, túlzottan radikális-szentségtörő és hasonló címkékkel illetett Wyspiański üvegablakok kerültek ide. Aki rajtam kívül szerelmes még a "Franciskánusok" templomába, az most csak átsétál a villamosmegállóig, és Pan Bóg után a szentjeiben is gyönyörködhet - lsd. fentebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.