Még mindig hospitálok. Azt hiszem, nyolcszor hallottam már Anaximandrosz életét és munkásságát. Rémeket fogok álmodni, szférákkal, állócsillagokkal, meg a frizbi alakú földdel a semmi közepén, és a pokolian ricsajos lelkek a közelben azt kántálják majd, hogy: GRA-VI-TÁ-CI-Ó! TÖ-MEG-GRA-DÁ-CI-ÓS-GÖR-BE! (így, egybe, szigorúan)
Hja, és még azért is aggódhatok majd, hogy az én kis szájbergyerekeim megkeresik a blogomat, és azon fognak rötyögni, hogy nem tudom, melyik busz megyen Budára.
DE!
A F.I.S.Z., az nagyon jó! És komolyan, éljen a kémcsoport, mert ez a koncert tényleg megért egy estet. Az Akkezdet Phiai, vagy mi, az nem. Arcolós baromság, nagyképű majomkodás, zéró érdekfeszítés, üres locsogás. És még csak nem is olyan ritmusosan. Állati nagyott csalódtam. Nekem azt mondták, ez az a magyar hip-hop, amire figyelnem kellene. Let's forget about it...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.