So what, megint Pesten, ne is kérdezze senki, az ember dolgozik, én meg csak keringek, mint a legyek, akiket megcsapott a november hűse s szele, és fogalmam sincs, mikor leszek megint top of the world. Mégcsak nem is az első tízben. Legyen elég annyi, hogy a szünet elkezdődött, és én még abban a boldog tudatban, hogy hét nap van hátra, nem álltam neki az előttem tornyosuló oldalszázadoknak, leadandóezredeknek, és az elszáradt árvácskák is ott vicsorognak még az ablakban az arra haladóra, hirdetve az elmúlást. Dehát, mindenki tudja, november elsején sírva vígad a magyar, mégis, mit kellene ünnepelnünk? Be kell vallani, az én lelkemnek még mindig olyan finoman zengedeznének legszívesebben az húrjai, hogy biza bemosnék egyet annak, aki a szűzmáriamatricás extratartós temetői mécsesek melletti oldalra rakja be a leértékelt koponyamécses-multipackot. Persze nem XY kistermelőről van szó, hanem egy bizonyos áruházláncról. De nem árulkodok, elvégre az ő tördelőjük is biztosan olyan, mint az enyém. Csak az enyém megbízói közül legalább néhánynak van gerince... de néhánynak biztosan nincs.
Nagyon szórakoztató - ugye, vegyünk sorra minden érvet, minden nézőpontot!!! - az én kis alámerülésem, ha nem is feltétlenül orpheuszi, a gimis létnek bugyraiban. Merthogy, én már, akárhogy is igyekeznék, nemhogy a visszaejtés kockázatával, de semmiképpen semmit sem hozhatok vissza, és ezt már az utazás elején el kellett fogadnom. Ettől függetlenül csak úgy zsonganak, jajonganak, búsonganak, tülekednek és dulakodnak a fejemben, az álmaimban, a mindennapjaimban mindenféle flesbekk és dézsávű képecskék, képregényecskék és mozgófilmecskék. A legutóbbiak persze az Eötvös-napokon, no wlasnie, a világ most is csak olyan, mint a miénk volt, csak az ember bal oldalon ül a tanárok között az előadáson, és nem valami emeleti terem ablakából Rákóczi útra láblógatva cigarettázik (egyszer be kell vallani mindent...), mert pontosan tudja, hogy minden tanár, aki észrevehetné a szabálysértést, éppen valami komoly előadáson meditál (vagy: vegetál). De az előadások most is jók, a tizenévesek most is tizenévesek, és olyan okosak, és olyan irigylésreméltóak, még ha én meg is mondhatom magamnak, hányra érjek haza vasárnap este. A felnőttek pedig a rosszak: csúsztatásokkal teli EU-előadást tartanak, például. Dehát ez van. Kár, hogy az embert automatikusan felveszik ebbe a klubba, és nem lehet csak úgy törölni magunkat meg lemondani a hírlevelet...
Legyen elég ennyi, mert most úgy döntöttem, mégis elmegyek a Misztrál-koncertre, egye-bassza. A cenzúrázott változat az esetleges 18 év alattiak kedvéért: A kutya meg a macska! A ritmus - a rím ugyanaz, dehát ez a klub, ebben már csak az adult változat mehet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.