Krakkóban vihar dúl, már majdnem megsajnálom a nyamvadt galambokat, akik az ablakunkhoz simulva a bújkálnak a szélvihar elől. Számomra ez Murphy krakkói törvénye: amint elhatározod, hogy végre bevillamosozol a belvárosba, végre elég elemet töltesz fel a célra (igen, ragyogó fotósidőben volt már ilyen malőr...), temérdek időd van (lett lévén őszi szünet), fagyos szelek jönnek, az ég beborul, és semmilyen mennyei vaku nem világosítja meg az óvárosi utcácskákat. Hála a néhány napos felmelegedésnek a héten, a hétvégére kikapcsolta a távfűtést a gázművek, most az én drága IKEA pokrócomba bugyolálva, reménykedve, hogy a svédek talán tényleg tudnak valamit, rejtekhelyet keresek a hideg elől. A magyarokkal egyébként most a kevésbé zavargó oldaluk miatt foglalkoznak, a tegnapi Gazetában van egy hosszas cikk/recenzió az 56-os forradalomról, maga Michnik tollából, és Orbánnak is csak a 89-es kísértete bukkan fel, az talán szerencsére kevésbé problematikus, mint a jelen valója... Örömmel értesítek minden érdeklődőt, hogy végül nem általunk dől meg a Magyar Ösztöndíj Bizottság és az Államkincstár váltójának negatív rekordja, mert a féléves ösztöndíjat (bár 200 dollárral megrövidíve) alig 4 hét kint tartózkodás után megkaptuk. Az általunk ismert csúcstartók 3 évvel ezelőtt november 10-én kapták meg, tapsolja meg mindenki kedve szerint a magyar bürokráciát. További örömhír, hogy kilábaltam az "első lengyel megfázásból", és az "első lengyel gyógyulás" méltóképpen meg is lett ünnepelve. Vonatkozó információk: senki ne igyon az új, mentolos Zoladkowaból, mert összetéveszthetetlen szájvízíze van! Persze, a független ügynökök jelentették... Krakkóban csak azért éri meg jobban felesezni, mint Magyarországon, mert létezik a lengyel töményszeszipar, amit nyugodtan ki lehetne vonni a könnyűipar ellenőrzése alól valahová a kohászat és hadászat szomszédságába, mert bármelyik megirigyelhetné az ütőképességét. Lengyelországban a 38%-os Krupnik likőrnek minősül - a mézes vodka, a nem helyiek kedvéért, egyúttal az álcázástechnika csúcsterméke, mert nem tűnik erősebbnek egy standard teánál, és meglepő felismerésekhez vezethet a tartós alkalmazás...

Időközben elült a vihar, visszatért az internet, és mindenki megnyugtatására elárulhatom, hogy igen, nekem sem jutott eszembe átállítani az órámat, és igen, én is hülyén néztem reggel 9:57-kor (illetve: 8:57-kor) a csukott boltajtóra, sok lengyel testvérrel együtt. De azt hiszem, ez is adalék a lengyel néplélekhez: még akkor is, ha nincs éppen óraátállítás, hogy ez okból adjuk elő a borjú és az új kapu híres esetét, ezek tényleg annyira szeretnek sorban állni, hogy 10 perccel nyitás előtt felsorakoznak és erőt demonstrálnak a fotocella előtt - még jó, hogy nem hagyományos modell, mert a történelmi hagyományok ellenére néha azért vannak türelmetlenkedők, akik döngetik a üveget. Nehéz lesz hazamenni, különösen miután tegnap belefutottunk a kollégiumban egy itt megszálló magyar csoportba, akik a 160-as szobát keresték az elsőn, nem sok sikerrel (azóta rájöttünk, hogy a földszinten bújkál...); mindenesetre az egyik lány próbált segíteni, ha nem is sok sikerrel; de jobb híján azért még az ő ... anyukája lett a vége... Tanuljunk idegen nyelveket, hogy külföldön külföldinek tettethessük magunkat, ha magyar csoport közeledik... Ehhez kapcsolódik a fent említett lány egy másik sztorija, amikor ugyanis végre eljutott Párizsba és felment az Eiffel-toronyba, hogy körbetekintsen és csodálattal adózzon, az első dolog, amit meghallott, teljesen meglepő módon a következő volt: "Bazdmeg, de magas!".

De ez nem egy magyargyalázó blog, bár erre úgyis csak mi lehetünk képesek, mert a csoportunkban levő franciák/ amerikaiak/ skótok és japánok életében mi vagyunk az első magyarok. Megmarad nekünk ez a csodás képesség. Mindenkinek ajánlom is ez alkalomból a szegedi illetőségű Kétfarkú Kutya honlapját, akik éppen Kismagyarországért kampányolnak:) www.mkkp.hu

És most, hogy kisütött a map, elmegyek rántott húst enni, amiből itt több fogy,  mint Magyarországon, itthagyom John Stuart Millt és a női jogokat az ágyamon, és bevetem magam fotózni a városba, mert kint lesz az én drága, fintorgós fehérségem (lsd. képeket) a Ryneken, ő nem hiányzohat a vasárnapokból...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.