Csak annyit mesélnék a nemzetközi megítélésünkről, hogy egy egyébként kimondottan magyarbarát, magyarul beszélő tanárunk óráján most már nap mint nap előkerülnek az olyan megjegyzések, mint "Milyen látnivalók vannak Budapesten? Tüntetések..." Nem kommentálnám; de nagyon örülök ilyenkor, hogy nem vagyok Bp közelében. Egyébként tegnap alábecsültem a káposzta erejét; mert bár nem találtunk káposztás melegszendvicset István nagy bánatára (vagy csak nem tekintettük evidensnek, hogy nincsen toast bez kapusta?), a tegnapi amúgy autentikusnak mondható mexikói étteremben is ez volt a köret... Adalékok a lengyel néplélekhez az influenza bugyraiból: nincs százas papírzsebkendő, csak a túlglobalizált amerikai modell, amiből tépegethet a csalódott hősnő a TV előtt bőgve, meg tizesével csomagolt. Ez ugyan új távlatokat ad a női táskák és a rendszerek kapcsolatának, de valahogy nem értem: ennyire északon csak a hülye külföldiek tudnak úgy istenigazából megfázni? Arról már szót sem ejtek, hogy milyen is a lengyel gyógyszeripar viszonya az aromákhoz, de ha az ember úgy érzi, hogy citrompótló kívánkozik a Neocitránba, komoly lehet a baj... Még egy rövidhír nemzetközi kapcsolatok tárgykörében: el kell fogadnunk, hogy a legnagyobb magyar film a Kontroll, közvetlenül utána pedig a Tenkes kapitánya kullog, legalábbis ezt állítják független lengyel-litván-finn elemzőink. Aki pedig mindig abban reménykedett, hogy elég a nyelvvizsgához a "tenkjúverimácsájmfrómhángöri", annak elmesélnénk, hogy a helyi másodéves (1!!! éve tanuló) magyar szakosok többet tudtak nálunk az olaszliszkei gyilkosságról, és nem okoz nekik gondot "Kulcsfontosságú kérdésekről" beszélni. Előre magyarok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.